Európai Únió és a szólásszabadság

A demokratikus Európa és a demokratikus világ a szabad véleménynyilvánítás elveire épült, mely elősegítette a demokratikuis államokban a kultúra, a tudomány, a gazdasági élet fejlődését és a békés együttélést. A demokratikus elvekre való hivatkozással a szólásszabadság itt-ott egy kis antiszemitizmust is megenged, néhol Holokauszt tagadást is. A muszlim bevándorlók beilleszkedését elősegítő nemes szándékokkal kapcsolatban a demokrácia, főleg az ultraliberális bal széplelkei, bevezetettek néhány újabb fogalmat, a multikulturalizmus és az iszlamofóbia és hasonlók, melyek nemcsak, hogy nem segítették elő a bevándorlók beilleszkedését, de azt teljében lehetetlenné tették és a dolgok odáig fajultak, hogy a muszlimok vallási alapon nyiltan elvetik a demokráciát, és a demokratikus világra a saját világszemléletüket és másfél évezreden át sikertelen muszlemizálását akarják rákényszeríteni úgy a demokratikus államokra, mint az egész világra. A demokrácia békeszereteténél fogva mindíg lassan reagált, ennek következtében nehéz idők következnek, ha a demokratikus értékekek megőrzésére.

Angliában, egykor a demokrácia fellegvára, ahol olyan kétes értékű fogalmak, mint iszlamofóbia és multikulturalizmus mint irányelvek szerepelnek a mindennapi életben, baj van. Angliában, mikor eltitkolják, hogy egy szexuális bűntény elkövetői, vagy gyereklányok szexuális kihasználói terororista gyilkos muszlimok, mert a muszlim szót tilos használni bűnnel kapcsolatban és helyette "ázsiai" kifejezést helyezik előnybe, baj van. Angliában mikor az utcán szabadon tüntetnek és mindenkit aki nekik nem tetszik, nyiltan le akarnak gyilkolni, bajvan. Mikor Angliában a demokrácia nevében tüntetnek a demokrácia ellen, baj van. Mikor bárhol meghatározzák, hogy az emberek mit mondjanak, az nem demokrácia, hanem diktatúra, tehát baj van.

Svédországban, ahol a választások eredménye következtében a szociál demokrácia irányitja a királyságot és elsőként Európában a legjobb úton vannak a muszlemizálódás felé, noha egyenlőre a muszlimok mindössze 5%-át képezik a lakosságnak. A szociál demokraták a szavazatok 30.7%-ával és a parlamenti székek 33%-ával tartják az országot a kezükben, mégis. A svéd interneten olyan vélemények jelentek meg, hogy a muszlimok megkínozzák az interneten véleményt nyilvánítókat, legyilkolják a "hitetleneket" és elnyomják a nőket. Margot Wallström szociál demokrata külügyminiszternő, akinek a főproblémái az izraeliekkel vannak, egy világos pillanatában, mely ritkán fordúl elő és nagyon rövid ideig tartott, azon merész véleményét említette, hogy Szaudia elnyomja a nőket. Amellett, Svédország kijelentette, hogy beszünteti Szaudiának a fegyverszállításokat.

De a svédek egyhamar észretértek. Másnap a szaudiai nagykövet Ibrahim bin Saad bin Ibrahim al-Brahim folyó év március 11.-én elhagyta Svédországot, mert úgy Szaudia, mint az arab liga fel voltak háborodva. A nagykövet távolléte mindössze március 27-éig tartott, tehát nem többet, mint 16 napot. Ez pontossan elég volt ahhoz, hogy a svéd kormány sikeresen kijárja Canossát. Még Carl Gustav XVI. király is személyes levelet küldött Szaudi Arábia királyának Salman bin Abdelaziz al-Saud-nak. Stefan Löfven miniszterelnök két további személyes levelet menesztett via Björn von Sydov nagykövfet. Löfven és Wallström ugyan azt állítják, hogy a levelek nem tartalmaztak, bocsánat kérést, ezzel szemben az Expressen napilap az ellenkezőjét állítja. Ezen felül a szaudiaiak igéretet kaptal a muszlim ügy meggyorsított előmozdítására Svédországban, egy megamosque építésére, még szabadabb kezet az imámoknak, noha eddig sem akadályozta őket eddigt sem. Alice Bah Kuhnke (afrikai apa és svéd anya leszármazottja), a "Zöldek" részéről parlamenti tag és koalíciós partner, a Kultúra és a Demokrácia minisztere (igy!) érezte, hogy neki is fontos feladatai vannak és ráígért egy nemzeti kampányt az iszlamofóbia ellen, gyakorlatilag pofa be alapon elnyomni, az iszlám és a tömegimmigració ellenes kritikát. Így néz ki az elfajúlt svéd szociál demokrata kormányzás.

Erdogan Törökországa, mely a NATO teljes jogú tagja, de nem sikeres (legalább is eddig) az Európai Únió (EU) tagság szempontjából. A Nemzetközi Ghadaffi Békedíjjal (2010) és számtalan más nemzetközi díjjal kitüntetett Recep Tayyip Erdogan, aki tizenkét éves -három kadenciás- miniszterelnökség után 2014 mint államelnök avanzsált, miután a bukott választásokat sikeresen újrajátszották. Erdogan büszkén állítja, hogy országa a szabad véleménnyilvánítás fellegvára. Röpke két éves elnöksége alatt, az igazságügy minisztérium adatai szerint, nem kevesebb, mint 1.800 ember lett vádolva Erdogan elnök megsértésével (úgy látszik az elnök sokaknak nem szimpatikus, vajjon miért?), mely vádpont négy éves börtönbüntetést vonhat maga után. De nem kell azt hinni, hogy kizárólagosan török honpolgárokról van szó. 2015 szeptemberében, Frederike Geerdink holland újságírónő Diyarbakir török-kurd városból riportot közölt a kurdok problémáiról. Frederike nem íj a kurd téren, ugyanis nem kevesebb mint 25 közöl riportokat a kurdokról. Törökországi lakását átkutatták és feldúlták, jómagát pedig letartóztatták. A vád terrorista propaganda. Bíróság elé akarták állítani, de másnap, jobbnak látták kiutasítani.

Sajnos Németország sem mentes a szabad véleménnyilvánítás elleni aktusoktól, mely behódolás az iszlamista nyomásnak. Angela Merkel kancellárnő minden kétségen felül demokrata és demokrata irányzatot képvisel. Jan Böhmermann ismert és népszerű német komikus és TV bemondó a médiában egy profán verset közölt Erdoganról. Németország török honpolgárai, akiknek úgy látszik nem olyan fontos a szólásszabadság, és a demokrácia, heves tüntetéseket rendeztek Erdogan sértegetése miatt. Merkel behódolva, nemcsak a tüntetéseknek, hanem a hivatalos török követelésnek, megengedte a Böhmermann biróság elé állítását egy törvénycikk szerint, melyhez a sértett kérése és a német parlament beleegyezése szükségesek. Az ügy még folyamatban van, nagyon sokan ellenzik hivatkozva az alkotmányra, mely biztosítja a szólásszabadságot.

Ebru Umar (az utóbbi a családnév), egy másik holland újságírónő. Orvos szülei török bevándorlók 1970-ből, mely évben lányuk már Hágában született. A lány igen tehetséges gazdasági téren, de inkább az újságírást választotta. Elvbarátja és mentora az élesen iszlamellenes Theo van Gogh TV és filmrendező, újság és könyviró volt, akit Mohammed Bouyeri nevű marokkói származású holland muszlim fanatikus számos revolver lövéssel legyilkolt. Ebru Umar atheista, éles kritikusa az iszlámnak, a mai Törökországnak, gyülöli Hollandia marokkó eredetű polgárait, akikkel hadilábon áll. Írásai a holland Metro napilapban jelennek meg, melyet pozíciót mentora Theo van Gogh legyilkolása után vállalt magára. Azonkívűl számos más lapban is ír. Ebru Umar cikket írt a Metro-ban, melyben kritizálta a helyi török konzulátus azon követelését, nogy Hollandia török eredetű polgárai bemószeroljanak olyanokat, akik "sértegetik" Törökországot, vagy Erdogant. Mikor Ebru Umar értesült arról, hogy az említett Jan Böhmermannt Erdogan sértegetése miatt vád alá helyezik, az internet állomásán röviden fejezte ki magát: "b@**d meg Erdogant".

Nem sokkal után a törökországi Kusadasi-ba utazott nyaralni. Miután a helyi hatóságok megszagolták, hogy kiről is van szó, letartóztatták. Néhány nap után kiengedték, de megtiltották, hogy elhagyja Törökországot. Úgy látszik, hogy a holland politikai nyomás nagyobb volt, mint ami kívánatos a török hatóságok számára és két hét után Ebru Umar-t visszaengedték Hollandiába.

Az említettek csak példák, arra a veszélyre, mely a szabad véleménnyilvánítást veszélyesztetik. A múlt szomorú példáiból tudjuk, hogy diktátorokat "sértegetni" nem ajánlatos. Erdogan szabad választások révén került pozíciójába. Kritikát, bármily nehéz is elviselni egy politikusnak, aki reagálása utal arra, hogy demokratával, avagy diktátorral állunk szemben.

Mellékelt kép: Ebru Umar kisasszony.