Nemzetközi Izrael ellenes media konferencia. (ENSz védnökség alatt).

Folyó év augusztus 31.-én kezdődött és szeptember másodikán zárúlt a dél afrikai Pretoria-ban az UN DPI (ENSz Department of Public Information) három napos nemzetközi konferenciája. A tárgy "Béke a Közelkeleten". A meghívottak, a nemzetközi média képviselői, ismert filmdirektorok, újságírók, politikusok, akadémiai kiválóságok és szakemberek akik "tudásukkal és szkaértelmükkel" felmérik és értékelik az állítólagos (kizárólagosan csak állítólagos) békehez vezető biztos út lehetőségeit. Gyakorlatilag egyetlen tárgyra szorítkoznak: Izrael démonizációja kontra a békeszerető, elnyomott, szenvedő és kooperatíve palesztinokkal. A béke kétségtelenűl igen fontos témakőr, de ha a belemerülünk a szónoklatok részleteibe, mármint az Izrael-Palesztín béke politikai megoldása és a fokozatosan rosszabbodó humanitáris állapot az "okkupált" területeken, már érezhetjük, hogy valami büdös és nem is kicsit. A bűz fokozódik mikor megismerjük a meghívottakat és meghallgatjuk mondanivalóikat, rájövünk, hogy olyanokról van szó, akik Izrael esküdt ellenségei. Azonfelül jellemző az elkorcsosúlt ENSz-re, hogy egy konferenciára mely az Izrael-Paklesztín "békét" hivatott megtárgyalni és előmozdítani, a hivatalos izraeli képviselők voltak a meghívottak között.. Így néz ki a közelkeleti béke ügye az ENSz-ben és a nemzetközi fórumokon, tehát nincs mit csodálni, hogy előrehaladás a béke ügyében nincs. Valójában tehát nem a béke ügye a konferencia témája, hanem mint említettem Izrael démonizációja. Ámbár az izraeli média hivatalos képviselői nem lettek meghíva, nem kell azt hinni, hogy zsidó népünk fiai hiányoztak a konferencián, de csak olyanok, akik versenyeznek más meghivottakkal Izrael demonizációjában és gyűlöletében, vagyis népük renegátjai.

Az ENSz DPI alapítási éve 1946, három osztályra oszlik, 63 kommunikációs irodát (SCD) tart fenn szerte a világon, azonkívűl stratégiai valamint hír és média osztályt (NMD), valamint a széles publikum számára (OD). Mindezek feladata, hogy az UN munkáját megismertesse szerte a világon, hogy az kellő megértésben és figyelemben részesűljön, valamint támogatja a béke ügyét, a fejlődést és az emberi jogokat mindenki számára. Számtalan igen nemes cél, csak rendszerint a sok dumában, elveszik a kitűzött cél. A DPI a kitűzött cél elérésére felhasználja a modern média valamennyi eszközét, a TV-t, a rádiót, a nyomtatást, konferenciák válfajait, a videót, stb. Az UN információs tanácsa egyszer egy évben ül össze, hol meghallgassa a DPI beszámolóit. Az UN 2014-2015-ös kétévi büdzséje 5.5 billió US$, csillagászati összeg, noha a WVI (World Vision International), mely egy gyüjtésekre alapuló protestáns "jótékonysági" magánvállalat, 2.79 billió US$ évi büdzsével dicsekedhet. Az UN büdzséből a DPI kétévi jussa 186 millió US$ - 3.4%. A DPI évente 6.5 millió US$-t pazarol arra, hogy a palesztín ügyet népszerűsse Izrael rovására. Pénz tehát nem hiányzik pazarlásra, de ahol nyomor van, oda már rendszerint nem jut.

Néhány rövid mondatban tárgyalni fogom az egyes szónokokat és mondanivalójaikat, melyek nem mások mint álszent és cinikus féligazságok és tudatos megtévesztések. Idézet: "a gyűlölet és az agresszió lángjainak szitása helyett, a kölcsönös megértés és a tisztelet hídjának építése", "emberek millióinak törekvései és élete van veszélyben". A Dél Afrikai Köztársaság, mely bizonyára az összes belső problémáit, közgazdaság, belbiztonság, közlekedés, a futballvilágbajnokság 2010-ben stb., megoldotta, ígyhát ideje van a palesztinokat kontra izraeliek ápolásába venni, elfeledvén az arab rabszolgavadászokat és azokat a zsidókat, akik vele vállvetve harcoltak az apartheid ellen. Ma pofrátlanúl és szégyenletesen, Izrael van vádolva apartheiddel. Ebrahim Saley a dél afrikai kormányzat nemzetközi kapcsolatainak és együttműködésének (DIRCO, Department of International Relations and Cooperation) helyettes igazgatója, kifejezte országa megelégedését, hogy a konferencia Dél Afrikában van megtartva és felszólította a résztvevőket annak a biztosítására, hogy "az elhúnyt békefolyamat nem maradjon mint a közmondásbeli könnycsepp a nemzetközi közösség szemében". Ebrahim Saley jelenlegi posztja előtt két évtizeden át, 1994-től kezdődően, mint nagykövet volt, Tuniszban, Lybiában, majd Perzsiában.

Svédország délafrikai nagykövetsége Pretoriában, részese volt az említett világkonferencia megrendezésében, vagyis ENSz, Dél Afrika, Svédország triumvirátus. Svédország mely igen sikeresen halad a teljes muszlemizálódás útján, minden sz@rban kanál, ahová Izraelt bele tudja keverni, legyen az a párizsi muszlim mészárlások. Karin Hernmarck Ahliny nagykövetasszony szerint a világ Palesztín meghódításának ötvenedik évfordúlójara fog emlékezni a 2017-es évben, tehát mindenkinek meg kell értenie a helyzet komolyságát. A nagykövetnő valahogy elfelejtette, hogy mai értelemben vett Palesztín 1967 előtt nem is létezett, a nyugati partvidék Jordániához tartozott és Gáza, Egyiptomhoz. Az említettek a bukott háború után nem akarják sem a földrészeket, sem a palesztinokat, így született Palesztin. A nagykovetnő szerint az aggresszió és a települések következtében a palesztín otthon és az infrastruktúra le lettek rombolva (?) és úgy véli, hogy a palesztín gazdaság és intézetek megerősítése célszerű és minden civil lakosság elleni aggresszió elítélendő. Gázát sem felejtette el, hol szerinte súlyosbodik az ivóvíz probléma és a blokádot a nemzetközi törvények szerint meg kell szüntetni. Amit elfelejtett a nagykövetnő és nem is aggódik miatta, hogy Tibet már okkupációjának 67 évét és Cyprus északi részének elfoglalása a muszlim törökök által 43 évét fogja ugyanakkor ünnepelni. Ami a konferencia beharangozott és kitűzött célját, a békét illeti, nem voltak a nagykövetnőnek progresszív ötletei.

Ms. Leila Shahid férje után Berrada, igen előkelő családok leszármazottja. Noha jómaga muszlim vallású, egyrészt a Bahai vallás alapítója a Baha'u'llah -Mirza Hussayn Ali Nuri- az ükapja, másrészt a jeruzsálemi al-Husseini család leszármazottja (Amin al-Husseini mufti és Abd el-Qadir al-Husseini is). Beirutban született palesztíniai menekűlt család tagjaként, egyetemi végzettségű mint anthropológus és psychológus. A palesztín hatóság keretében, mint a PLO képviselő Irországban, Hollandiában, Franciaországban nagyköveti rangban, majd az EU-ban. Shahid témája az Oslo szerződés, mely szerinte azért bukott meg, mert Rabin után következett öt izraeli kormány "strucc politikát" folytatott és ennek következtében a Palesztín Hatóság, látván, hogy a szerződés nem halad előre, nem követelte a szerződés megvalósítását. Ezek szerint a szerződés két szék között a földre esett, mégis Ms. Shahid Izraelt vádolja. A konferencia meghirdetett céljától "béke a közelkeleten" nem volt mit mondania Ms. Shahidnak. Nehéz megmagyarázni, hogy egy aktív palesztin politikust meghívtak a "béke" konferenciára, ugyanakkor egyetlen izraeli hivatalos személyiséget sem. Így bizonyára béke a közelkeleten nem lesz.

Mint említettem hivatalos izraeli személyek nem voltak a meghívottak között, ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a szervezők nem voltak érdekelve egy dialógusban a békéről, hanem egy olyan forumot alkottak, mely Izrael démonizációját szolgálják. Hasonló célból hívták meg az említetteket, akik ugyan hitsorsosok, de kiknek Izrael ellenes nézetei ismertek, sőt az Izrael ellenes bojkott mozgalom a BDS támogatói.

Steven Eli Friedman 63 éves dél afrikai polgár, hitsorsos, ismert újságíró, volt szakszervezeti szervező, különféle aktivista, jelenleg a Demokrácia Központ igazgatója a Johannesburg és Rhodes Egyetem keretében. Friedman a palesztín jogok masszív támogatója. Friedman szerint miután a két állam megoldás (Izrael és Palesztín) néhány évtized után sikertelen maradt, a megoldás egyetlen, közös "demokratikus" állam a két népnek. Hogy egy ilyen "demokratikus" állam keretében mi lesz a zsidó nép sorsa, arra természetesen lehet, hogy Friedmannak elképzelése vannak, de garanciája a zsidó nép fennmaradására, nemcsak nincs, de lehet, hogy nem is érdekli. Amellett Friedman minden zsenialitása mellett képtelen arra, hogy észrevegye, hogy a földkerekség 57 muszlim állama közűl egyetlen egy

ben sincs demokratikus államrend, mire bazírozza azt a naív feltételezését, hogy pont a "palesztinok" képesek egy demokrácia fenntartására. A zsidó ékesen bebizonyították, hogy demokráciára képesek Izrael keretein belül, demokrácia mely Izraelben a keresztények és muszlimok számára egy és ugyanaz. További példa arra, hogy a palesztinok képtelenek demokráciára, azt észlelhetné Friedman a Gázában történtekből, mikor a hamasz véres pucssban legyilkolta a PLO-t, az állítólagos demokratikus választások után. A másik az Machmoud Abbas Palesztín hatóság elnöke, aki 2005-ben lett megválasztva. Előző választások 1996-ban voltak. Azóta már 11 év múlt el, de a következő választások nincsenek a láthatáron és nem is lesznek. Így néz ki a palesztín demokrácia, ezekkel kell a zsidóknak egy demokratikus államrendszerben élnie, Friedman szerint. Azon az egyetemi tanszéken, melyet Demokrácia Központ-nak neveznek, ahol Steven Eli Friedman az igazgató mit tanítanak a demokratikus választásokról? Ami történik a Palesztín Hatóság területein és Gázában? Friedmnannak nincs szégyenérzete? Vastag bőr van Steven Friedman direktor pofáján, ha az elmondottak után a palesztinok és a BDS szélsőséges támogatója és tennen zsidó népének ádáz ellensége. Az antiszemita rendezők nagyon jól tudták, hogy kit hívtak meg és milyen mondanivalója lehet egy ilyen kétes alaknak az ENSz békekonferencián?

Egy további meghívott Emma Alpert, akiről ugyan nincs bizonyosságom, hogy hitsorsos, de nevéből, abból, hogy mit fabrikál Izrael ellen és hol és hogy dolgozik, veszem magamnak a bátoeságot. Emma a "Just Vision" cég keretében dolgozik a palesztinok ügyében és Izrael ellen, de természetesen a megokolás igazságot a palesztinoknak és igaz demokrácia. Igazság, lehet, hogy hasonlóképpen jár a zsidóknak és az izraelieknek is, de azért senki nem fizet és nem lehet megélni belőle. Emma és a cég ahol dolgozik jobban ért a demokráciához és Izraelhez mint bárki más, bizo

nyíték: ebből élnek, meg az is lehet, hogy jól. A "Just Vision" (Helyes Látás), jó azoknak akik képesek helyesen látni dolgokat. mégha olyan komplikáltak is, mint példáúl, az izraeli-palesztín konfliktus. Amellett jó adag pofátlanság kell ahhoz, hogy valaki a saját nézeteit Just Vision-nak nevezze, mely paralell azt jelenti, hogy mások tévednek. Ezt a voluntáris szervezetet egy Ronit Avni nevezetű filmrendezőnő alapította és az igazgatója is. Noha Kanadában született, nevéről feltételezhetően izraeli származású hitsorsos. A Just Vision cég állítólag nem haszonra dolgozik (?), lehet, hogy egynéhány sikeres dokumentáris filmjének sikere (négy, mind a palesztinok problémájával foglalkozik, mintha Izraelnek nincs is problémája a palesztinokkal) és az képezi az anyagi alapot a működéséhez. Emellett az izraeli-palesztín konfliktussal való foglalkozás egy kifizetődő valami, mert Világ Gazdasági Fórum, a Külföldi Kapcsolatok Tanácsa és Civilizaciók Szövetsége támogatja. Amellett, Ronit Avni, aki egy "fiatal globális vezető" (titl ohne mitl) és cikkei megjelennek a Haaretz-ben és a Washington Post-ban is. Felesleges törni a fejet, mik is ezen cikkek témái.

Visszatérve Emma Alpertre, akinek titl-je a Just Vision cégnél közügyek összeegyeztetője (Public Engagement Coordinator) és egyik feladata összeegyeztetni az Izrael-Palesztín problémát, méghozzá úgy, hogy megszünjön az okkupáció, a szabadság, tisztelet és egyenlőség legyen a jövőben. Az említett hölgyek úgy igyekeznek beállítani a helyzetet, hogy az izraeliek nem tisztelik a palesztinokat, viszont a palesztinok tisztelik a izraelieket és olyan békés természetűek, mint a házigalamb. Nem kell mondani, hogy ez mint kiindulópont, eleve hamis és nem más, mint link duma! Emma, aki B.A. és M.A. titulusokkal rendelkezik, hogy megfelelően készüljön fel az említett óriási nagy feladatokra Jordániában, Egyiptomban és az okkupált palesztínben élt egy bizonyos ideig. Izraelben nem, az nem tartozik az alapképzéshez.

Az okkupált területeken Emma Alpert állítólag igen fontos "tudományos kutató munkákat" végzett, melyeket elmesélt a Pretória konferencián: egy 15 éves asszonykáról aki a megszállók elleni női ellenállás hősies vezetője volt, valamint az izraeli médiában megjelenő cikkekről melyek tárgya az okkupáció, nem aggresszív (??) tüntetések a "falak" ellen és egy "Budrus" cimű dokumentáris filmről, melynek tárgya a falak. Kik azok a lágyagyúak akik ilyesmit kutató munkának neveznek és mint ilyet finanszíroznak? Miért nem ment Emma Alpert "kutatómunkára" az US-Mexico közötti falhoz, mely 3.000, Szaudia-Jemen határra, hol a fal 1800, Marokkó-Polisario határon a fal 2700 és Szaudia-Irak határra, ahol a fal 814 kilóméter hosszú. Vegyük észre, hogy három emlitett esetben a falak a testvéri szeretettől duzzadó muszlim államok között épültek, de vannak ilyen falak még máshol is. Azért mert azokért a falakért melyekhez az izraelieknek semmi köze, senki nem ad egy fityinget sem. Az Izraeli fal mindössze 708 kilóméteres lesz (még nincs kész), de arról lehet "tudományos kutatómunkát" csinálni, mert sokan vannak akik azért hajlandók jó pézt fizetni, maga az ENSz is. És mi ennek az oka? Antiszemitizmus, Izrael gyűlölet és az emberi aljasság.

A harmadik renegát hús és vér izraeli hitsorsos, Tamar Yarom. Tamar az izraeli hadseregben szolgált, az első intifada alatt Gázában és személyes, nem kellemes élményei következtében meghasonlott. Az egyik esetben katona egy hatvanéves öreg arabhoz vitte aki egy generátorhoz volt kötve és akinek az arca csupa vér volt. Nem értek egyet semmiféle ilyen és hasonló helytelen viselkedéssel, de ebből és más "élményeiből" Tamar Yarom egy órás dokumentumfilmet, majd hasonló továbbiakat készített. A film címe To See If I'm Smilig, valójában plagizáció, a See I'm Smilig cimű sikeres .Anna Kendrick dalocska után. Amit Tamar Yarom látott elegendő volt nékie, hogy népének árulója legyen. Itt nem csak dokumentáris filmjeire, de az említett konferencián való részvételre is gondolok. Arról, mikor három izraeli fiút, akik trempeltek, legyilkolták az autóban, vagy amit Gázában csinál a hamsz kormányzat a halott katonák tetemeivel, vagy azon szerencsétlen fiú Avraham Mengistu, aki áttévedt Gázába egy évvel ezelőtt, nem olyan történések, melyek inspirálják Tamar Yarom dús fantáziáját dokumentáris filmek készítésére.

A konferencián további olyanok is vettek részt akik dokumentáris filmeket készítettek a nem is annyira elnyomott és okkupációtól nem is annyira szenvedő palesztinokról. Imad Burnat palesztín földműves és filmes, akinek a telepesek összetörték a fényképezőgépeit, filmje címed "5 Broken Cameras", Majd Nasser "The Wanted 18" (18 körözött). A "palesztinok" számos militáns frakcíója, szűntelenűl gyilkolják egymást és nemcsak a gázai hamasz-fatah gyilkosságokról van szó. Darfurban a muszlimok kiirtottak k.b. félmillió embert, noha soha senki nem számolja őket, a Talibán kiirtott hárommillió embert, Sziriában félmilliót, az ISIS százezreket, Törökország a múltben az örményeket, most a kurdokat. Ezekről senki nem készít filmeket Abban az esetben, ha a palesztinok a törökökkel volnának szemben, senkit sem érdekelne a sirámaik és panaszaik. Csak a palesztinok állítólagos elnyomásáról az Izraeliek által. Mivel lehet ezt megmagyarázni? Egyik kétségtelenűl az antiszemitizmus, a másik a balliberálisok aljasságai, a harmadik, hogy azok akik "jótékonykodnak" fogalmuk sincs arról, hogy mi is történik. A palesztínokkal kapcsolatban kifejlődött egy bizonyos ipar, melyben az igazság semmi szerepet nem játszik, melyben számolatlan dollárbilliók forognak és melyben a harácsolás könnyű.

Az ENSz központi irányító szerepet játszik ebben az aljas, cinikuis és hazug politikai játékban. A konferencíával kapcsolatban azt hirdették, hogy a tárgy az Izrael-Palesztín béke. A valóság teljesen más volt, Izrael delegitimizációja és démonizációja. Béke, sehol.

Képek: 1. Steven Friedman 2. Ronit Avni 3. Tamar Yarom.