Az izraeli-török diplomáciai kapcsolatok felujítása

Közel hat és fél évvel azután, hogy Törökország megszakította a diplomáciaiai kapcsolatait Izraellel és az akkori izraeli nagykövetet Gabi Levy-t az előírt udvariasság mellőzésével távozásra szólították fel, folyó év december elsején, ünnepélyes keretek között, egy impozáns katonai díszszázad ornamentációval, Eitan Naeh nagykövet átadta megbizólevelét Recep Tayyip Erdogan köztársasági elnöknek. Ugyanakkor Jeruzsálemben hasonló aktus kísérte Kemal Okem Törökország nagykövet megbízólevelének átadásat. Okem azelőtt igen fontos pozíciót töltött be, Erdogan két miniszterelnökének, a jelenlegi Binali Yilderim és elődje Ahmet Davutoglu külpolitikai főtanácsadója volt. A diplomáciai kapcsolatok felujitása minden kétségen felül helyes cselekedet volt, de csak a jövő fogja megmutatni a török oldal komolyságát és elkötelezettségét. Erdogan elnök két nappal a kapcsolatok felújítása előtt még azon nézetének és vádjainak adott nyilvánosságot, hogy az izraeliek fokozzák az palesztinok elnyomását, megkülönböztetését és deportációját

Képek Eitan Naeh és Kemal Okem.

Ha Erdogan belelátna saját magába bizonyára észrevenné, hogy azok a vádak melyekkel az izraelieket frissen, de nem először illette és gyakorta illeti is, eltekintve attól, hogy igazak-e vagy sem, eltörpülnek azon cselekedetek mellett, melyeket a szuni török katonaság teljes katonai potenciáljával szisztematikusan elkövet a szuni muszlim kurdok ellen. Nemcsak azok a kurdok ellen akik Törökország lakosságának 15%-át képezik, de azon kurdok ellen is, akik szerencsétlenségükre szomszédosak a békeszerető Erdogan féle Törökországgal, de tulajdonképpen Sziriában élnek és annak a polgárai. Erdogannak arra is kellene emlékeznie, hogy a törököknek gyakran sikerűl elnyomnia, de évszázadokra visszamenően, sohasem sikerült leigáznia a kurdokat. Nem akarok jóslatokba bocsájtkozni, de úgy néz ki, hogy a szíriai polgárháború befejezés előtt van, hasonlóképpen az Irak ISIS konfliktus is és az ennek következtében bekövetkezendő változások, a közelkeleti térségben lakó kurdok számára pozitív változásokat fognak eredményezni az egész közel keleti térségben, legyenek azok, török, szír, iraki vagy akár perzsiai területeken lakó kurdok. Nekik, mármint a kurdoknak, is kijár a béke és nyugalom.

A török-izraeli diplomáciai kapcsolatok Izrael megújhódásával egykorúak és Törokország az első muszlim többségű állam, amely a diplomáciai kapcsolatakat felvette Izraellel. A kapcsolatok úgy kereskedelmileg, politikailag mint katonailag, jóknak voltak nevezhetők. Az enyhe ingadozások abban jutottak kifejezésre, hogy a török követség rangja, nagykövetség avagy egyszerű követségi rang között ingadozott. Mint emlékezetes 2010 május 31.-én, Törökország (Erdogan) masszív támogatásával, a Mavi Marmara elnevezésű török hajó, Gázába akart utazni, hogy "megtörje" Izrael, nemzetközileg jogos, tengeri blokádját. A hajót megszálló izraeli harci egységek és a hajón tartózkodó terroristák között kitört konfliktus következtében, 9 török állampolgár terroristát lelőttek. Ennek következtében Erdogan megszakította a diplomáciai kapcsolatokat Izraellel. Az utóbbi megswzakitásának a Mavi Marmara csak a megokolása volt, nem az oka.

A 62 éves Erdogan, Isztambul volt polgármestere és az AKP párt (Igazság és Fejlődés Párt) elnöke, 2003 óta Törökország miniszterelnöke, majd három kadenciua után, 2014 augusztusától államelnök. Erdogan egyedüli személyes döntése volt a 2010-ben bekövetkezett, Izraellel lévő kapcsolatok megszakítása. A folyamat nem kezdődött egyszerre hivatalbalépésével, hanem folyamatos volt. 2005-ben Erdogan még Izraelben látogatott. A Yad Vashem látogatása alkalmából kijelentette, hogy a Holokauszt bűn, nemcsak a zsidó nép, de az egész emberiség ellen is. 2006-ban az izraeli külügyminisztérium meghatározása szerint az izraeli-török kapcsolatok, kiválóak. Ugyanezen évben Simon Peres és Mahmoud Abbas Törökország díszvendégei voltak, majd 2007-ben Peres ismét Törökország díszvendége volt.

A diplomáciai viszonyok leromlása a 2008-2009-es Gáza konfliktus alkalmával kezdődtek., noha már 2004-ben Erdogan, Sheikh Ahmed Yassin felrobbantása alkalmából Izrael tettét mint "állami terrorizmus"-t bélyegezte meg.és Törökországban tüntetéseket szerveztek Izrael ellen. Erdogan véleménye szerint az izraeli katonai akció Gázában összehasonlítandó a holokauszttal. 2009-ben tárgyalások voltak a két orszák közötti viszony feljavítására, de sikertelenűl. 2009-ben közös katonai gyakorlatok lettek volna török, izraeli, amerikai és olasz részvétellel Anatoliában, de Törökország nem engedélyezte az izraeliek jelenlétét. 2009-ben Genfben, a világ gazdasági fórumon Peres szavait a plénum ovációval fogadta. Erdogan a következőket mondta: "sajnálatos, hogy a közönségnek tetszett amit mondtál. Ti embereket gyilkoltatok és az vétkes". Majd Erdogan sértődötten távozott, mivel Perest hagyták beszélni 25 percet, míg jómagát csak 12 percet. 2010-ben az állami török TV egy filmet mutatott be "Farkasok völgye" széria keretében, melyben az izraeli titkosszolgálat kémkedik Törökországban, török csecsemőket rabol, megtámadják a tel-avivi török követséget és foglyúl ejtik a török követet és nejét. Khaled Mashal Katarba menekült hamasz főpotentát ünnepélyes törökországi látogatása és fogadása 2010 januárjában, tehát jóval a Mavi Marmara eset előtt, az utolsó koporsószeget jelezte az izraeli-török diplomáciai kapcsolatokra. Az sincs kizárva, hogy már akkor kezdték megszervezni a Mavi Marmara ügyet. 2014-ben Erdogan a következőket mondta: "Izrael az az állam, mely legjobban tudja, hogy kell gyermekeket gyilkolni. A valóság az, hogy Izrael a legnagyobb veszély a világbékére és a Közelketen. Izrael sohasem volt békeszerető, üldözött és maga is üldöző. Lehet, hogy Izrael győztesnek tűnik, de vereséget fog szenvedni. Ez más országok zsidóságára is ki fog hatni. Mi törökök és jómagamnak -mindaddig míg elnök vagyok- sohasem volt pozitív véleményem Izraelről".

Ezek voltak két évvel ezelőtt Erdogan szavai. A tárgyalások már fél évvel korábban kezdődtek, de a részleteket Erdogan rendre megvétózta. Végül most újították fel a felek a teljes diplomáciai kapcsolatokat. Még két nappal az ünnepélyes kapcsolat megújítás előtt, Erdogan Izrael ellenes nyilatkozatot tett, mely intelem szándékainak komolyságáról. A tárgyalások mintegy félévig folytak és a szerződés szövegé teljes titok fedi. Ami tudott az részben csak banalitás, példáúl bocsánatkérés a Mavi Marmara miatt, húsz millió US$ kártérítés az áldozatok (9) családjainak, Törökország megszünteti a bűnvádi követeléseket és folyamatokat a Mavi Marmara ügyben résztvett izraeli katonák ellen, a törökök kirúgják országukból Saleh Arouri hamasz megbízottat. Közben Erdogan folytatja a hamasz támogatását "békés" úton, Gázában kórházat épített és vizműveket.

Sok kétség nincs abban, hogy Erdogan mély gyűlölettel viselkedik Izrael államával szemben, melyet dühkitöréses szavai igazolnak és nagy változásoknak kellett történniük, melyek a diplomáciai kapcsolatok megújításához vezettek. Törökország az 1299-ben kezdődő Ottomán Birodalom örököse, mely birodalom az I. Világháborúbani bukás után szétesett. A jogutód Törökország Kemal Atatürk vezetésében 1923-ban egy muszlim vallásra támaszkodó országot szekuláris, szabad országgá alakította át, mely mint ilyen megtalálta Európával a harmóniát. Erdogan ezt a folyamatot megszüntette és Törökországot igen gyorsán visszaalakította egy muszlim vallásra alapozott szélsőségesen vallásos állammá. Az egyedüli szekuláris maradvány a mai Törökországban a sörgyártás és annak fogyasztása muszlimok által. Erdogan titkos tervei Törökországot az Ottomán birodalommá akarta visszaváltoztatni. Alig vett egy pár évet, míg rájött, hogy a volt "tagállamok" semmi hajlandóságot erre nem mutatatnak, mint például Egyiptom, aki ezt jelentette.

Sziriában 2011-ben, mint az "Arab Tavasz" része lázadás tört ki Bashar Assad uralma ellen. A lázadók a politikai nézetek variációinak nagy keverékeiből állnak, kezdve a szabad sziriaiaktól a Szabad Sziria hadseregtől, a különböző vallásos frakciókon át az ISIS-ig mely a Kalifátus visszaállításáért harcol, kurdok, al-Nusra a sziriai al-Quaeda, stb. Lévén Sziria, a múltban az Ottomán Birodalom szerves része, Erdogan a lázadók mindegyikét támogatta. Évek után rájött, hogy ezek nem csak, hogy nem kaparják ki számára a gesztenyét a tűzből, de magát Törökországot is meg akarják hódítani, azonkívűl az oroszok, a siita perzsák és siita Hizballah beavatkozásához vezettek, megmentették Bashar Assad uralmát, tehát itt is gyorsan elpárolgott az Ottomán Birodalom álma. A NATO tag Törökország már arra is vetemedett, hogy a török határon túli, Bashar Assad ellen harcoló szíriai kurdokat, akik mellesleg amerikai támogatásban részesülnek és az ISIS ellen is legbátrabban harcoltak és harcolnak, repülőgépekkel, tankokkal més sorkatonasággal megtámadta, noha ezen támadás sikere még csak rövid távon is kétes. És ami Erdogan számára a legrosszabb, kevés remény van arra, hogy akár az oroszok, akár a perzsák kivonúljanak a körzetből. Sem az oroszok, sem a siita perzsák, mint szomszédok, nem voltak Erdogan terveinek része. Ami a perzsa ellenségeit illeti, azok legádázabb ellenfelei végeredményben Izrael.

Erdogan viszonya az oroszokkal az emlitett események és egy orosz harcigép lelövése következtében nem jó, valójában sohasem volt jó. Törökország nem gazdag energiában, mely nagyrészben orosz gáz, mi lesz, ha az oroszok nem kooperálnak és másnak adják el a gázt? Izrael nagymennyiségű gáz tartalékai kihasználás előtt egy esetleges alternatíva lehet. Az említettek megfelelő indokok arra, hogy Erdogan, ha fogcsikorgatva is, de beleegyezett, hogy a diplomáciai kapcsolatok Izraellel helyreálljanak.