Azok a konzekvens izraeli arabok.

A keresztény, a zsidó és egyébb vallásokban ismert fogalom a mártír és mártírság. A szó jelentése tulajdonképpen tanú. Mártírnak neveznek egy olyan személyt aki vallásáért, politikai vagy más elveiért, vagy akár egy vagy több személy megmentése érdekében, önzetlenűl életét áldozza fel. A muszlim vallásban szóbelileg shahid a mártír megfelelője, az aki feláldozza önmagát, de kizárólag csak a muszlim vallás érdekében és nem másért. Az önfeláldozás elengedhetetlen része az, hogy a shahid minnél több személyt vigyen magával a halálba és teljesen indifferens, hogy azok öregek, asszonyok gyerekek, avagy saját muszlim vallásának tagjai. Tehát a muszlím mártírság fogalma nemcsak az önzetlenség fogalmát nélkülözi, hanem a gyilkosság motívuma is szerves része, minnél több áldozat, annál jobb, a "hőstett" annál nagyobb. A shahid (mártír) hite szerint jutalomként Allah mennyországába jut, ahol hetvenkét szűzleány szolgálatait kapja jutalmúl. A primitív naivitás valójában fennáll, de a shahid részéről önzetlenségről szó sincs. A shahid teljes tudatában van két további "jóvátételnek". Az első az, hogy tette következtében nemcsak jómaga részesűl túlvilági jutalomban, hanem visszamaradt családja is, amely anyagi és egyébb jóvátételben, valamint megtisztelésben részesűl. A második pedig az, hogyha gyilkosságai következtében véletlenűl nem hal meg, a mennyországi jutalma későbben lesz esedékes, a földi életében pedig tisztelet részese lesz, anyagi és más előnyökben is részesűl.

A palesztín hatóság és a hamas gázai területen az iskolai oktatások, a sportevékenység, a szórakozás, a művészet, a média egyaránt arra indoktrinálják a gyerekeket már ovódakortól, az iskolán át és az egyetemeken, hogy shahidok legyenek a muszlim vallás oltárán. Erre pedig a legjobb út a gyűlőlt izraeliek, velük kapcsolatos személyek, de mások legyilkolása is, akár saját életük odaadása révén is. Azon vallási és politikai személyiségek akik polgáraik életét lelkiismeret nélkűl hajlandók odadobni politikai és egyébb céljaik oltárán, maguk részéről nem kívánnak öngyilkosok lenni. Shahid titulusban olyanok is részesülhetnek, mint példáúl Yasser Arafat raisz, aki ugyan nem áldozta fel önmagát, másokat annál inkább, uralomvágytól fűtve, nemcsak a hitetlen Izrael ellen harcolt, hanem a muszlim Jordán királyság és a muszlim Libanon ellen is.

A palesztin hatóság és a hamasz rabid kényszerképzettel adják az öngyilkos tömeggyilkosok neveit iskoláknak, tereknek, épületeknek, utcáknak, sportegyesületeknek, cserkésztáboroknak. Ha egy nép szüntelenűl betegagyú tömeggyilkosait dicsőití és azok sötét árnyékában ünnepli magát, az annak a bizonyítéka, hogy nincs semmi más amire büszke lehet. Mikor azonban Izraelben arab lakossága, melynek minden lehetősége megvan arra, hogy egyenértékű polgár és partner legyen az ország, sajátmaga, családja és közössége prosperitásában és fejlődésében, de e helyett korrupt politikai vezetősége a shahidizmus és egyébb Izrael ellenes cselekedetek megörökítésén töri a fejét, utánozván Izraelen kívűl élő palesztín "testvérei" betegségét, ott valahol baj van. A demokrácia nem tökéletes, de egyenlőre nincs nála jobb. Demokrácia fogalmába nem tartozik szervesen bele az öngyilkosság, tehát azok, akik úgy érzik, hogy nem jó nekik itt, velünk és máshol, legyen az hittestvéreik országaiban, véleményük szerint jobb, ki kell kapcsolni a közéletből és lehetővé tenni, hogy oda távozzanak, ahova akarnak. Az ilyeneknek elrettentő példaként említem Wissam Zbeidat esetét aki biztos volt benne, hogy neki és családjának jobb lesz ISIS földön, ott a helye és jövője, de gyorsan rájött, hogy jónagyot tévedett, mert hasoncsúszva, pucér üleppel jött vissza Izraelbe és azt is mondhatja, hogy szerencséje volt, noha sebesülten és merő véletlenségből, de élve megúszták a kalandot.

A Palesztín Hatóság (PH) sportszövetsége gyerekcsoportoknak a nyári táborozást rendezett. Az első csoportként Beit Anan sportklubjának gyerekei voltak megtisztelve. A tábor elnevezése "Palesztín szabad úttörő fiai a mártír (shahid) Baha Alyan tábor 2016". Baha Alyan az állítólagos mártír, nem más, mint egy közönséges aljas tömeggyilkos, aki 2015 október 13.-án Jeruzsálemben Bilal Ghanem nevű társával, löfegyverrel és késekkel felfegyverkezve felszálltak az autóbuszra. Ghanem már ismerte az izraelieket mert két évet ült börtönben. A buszon rendkívüli hősiességgel megöltek három fegyvertelen öregembert (78, 76 és 51 éveseket) és további hármat megsebesítettek. Egy biztonsági őr lelőtte Alyan-t és Ghanem-et megsebesítette. A palesztín sporthatóság szemében így néz ki egy szent, egy mártír, úgy is mint gyerekek példaképe.

Nazareth Izrael legnagyobb arab lakosságú városa (76.000 lakos 69% muszlim, 31% keresztény. A szomszédos Felső Nazareth külön város, 41.000 zsidó lakossal). Nazareth nemcsak, hogy megirígyelte a PH hősét, hanem túl is akart tenni rajta. Folyó év december 10.-én ceremóniát rendeztek a szent Baha Alyan lelkének (van ilyesmi ennek, vagy más közönséges gyilkosnak?). Mint emlékezetes az izraeli Dr. Baruch Kopel Goldstein aki a palesztin gyilkosok erkölcsi értékeivel gondolkozott és ártatlan muszlimokat gyilkolt le. Dr. Goldstein izraeliek számára, nem szent, nem mártír, nem követendő ideál, nem neveznek el róla sem tereket sem sportcsapatokat és nem játszanak lánc, lánc eszterlánc-ot.

Saeb Masawrah és Ms. Hanaa Farid Zaher a nazarethi INMA fiókjának vezetői, Nazareth város polgármesterének Ali Salam támogatásával. rendezték e megemlékezést Alyan-ról és "kultúrális" ötletnek nevezték ezt a beteges ötletet, egy közönséges gyilkos dícséretében. Gyilkos nem kimondottan a kúltúra képviselője, úgy látszik vannak olyanok akik más nézetet képviselnek. Az INMA egy nemzetközi hírmédia társaság, (International News Media Association), mely az említettek szerint a demokratikus értékeket tartja szemei előtt és igyekszik a tehetségesek fejlődését elősegíteni. Egy gyilkos nemcsak, hogy nem demokratikus érték, tehetség sem, inkább a társadalom szégyene és söpredéke. Ami pedig a muszlim demokráciát illeti, azt sem szabad komolyan venni, vagy elhinni, mert 54 muszlim állam közűl, egyetlenegyben sincs demokratikus államrend, csakis monarchiák vagy diktatúrák, sőt a demokrácia semmi formája nem megengedett, demokratikus politikai pártok ezen államokban nem léteznek. Izrael, mivel nem muszlim állam, hát demokratikus, a muszlimok a demokrácia élvonalában "vannak", előszeretettel papolnak demokráciáról, de csak addig míg annak az előnyeit akár személyesen, akár politikailag kihasználhatják. Fontos megjegyezni, hogy az INMA azt állítja, hogy a demokráciáért harcol. Hol Izraelen kívűl? Bizonyára nem a muszlim államokban.

A megemlékezés folyamán iskolás gyerekek százai és egyébb "finomlelkű" lakósok sorban ültek, kik padon és akiknek nem maradt pad a földön kuporgott, egy emberláncot alkottak, mely a nazarethi óváros "Tavasz" tértől egészen a Kinyilatkoztatás székesegyházig húzódott ... ölükben könyv és buzgón olvastak a szent Alyan dícséretében. Az emberlánc és az olvasás ötlet nem az említett szervezők ötlete, hanem maga a "mártír" Alyan ötlötte, akinek rendezésében az emberlánc 2014-ben körülölelte Jeruzsálem óváros falait. A rendezők túldícsérték és áltatták magukat avval, hogy a rendezvény egyaránt kultúrális és ideológiai felébredés, mely kultúrális és ideológiai felébredés felszabadítsa a résztvevőket rossz szokásoktól, mint példáúl a mártír Juliano Mer-Khamis legyilkolása, aki azt mondotta "fegyver kultúra nélkűl, gyilkol és nem vezet felszabaduláshoz". Juliano Mer-Khamis egy muszlim apa és zsidó anya gyermeke. Színész, filmrendező és békeaktivista, aki a két nép békéjéért harcolt. Haifán, majd Jeninben lakott, egészen addíg míg egy muszlim terrorista legyilkolta. "Fegyver kúltúra nélkül gyilkol és nem vezet felszabaduláshoz", nemcsak a szerencsétlen Juliano esetében igaz, hanem az esztelen gyilkos Baha Alyan és hasonlói esetében, akik nem szentek, nem mártírok, hanem közönséges, aljas gyilkosok. Miben különbözik Juliano gyilkosa Baha Alyantól? Az egyik kutya, a másik eb. Üdvös volna, ha a rendezőknek eszébe jutnának ilyen apró nüanszok és nem csinálnának szisztematikusan sem szenteket, sem mártírokat ártatlanok gyilkosából.

Kép: lánc, lánc, eszterlánc.

A szervezők megrészegedve önmaguktól és az állítólagos nagy sikertől, kijelentették, hogy ezen kultúrális esemény a legfontosabb, melyet Nazareth város valaha is rendezett és mindenki legnagyobb örömére beígérték, hogy nem az utolsó. Ha valójában ez Nazareth város legfontosabb kultúrális eseménye, bizony ez nagy szegénységi bizonyítvány úgy az ősi zsidó városra, mint Jézusra.