Mennyből az angyal, Basel Ghattas.

Dr. Basel Ghattas izraeli parlamenti képviselőt, a biztonsági szolgálat két nappal a karácsonyi ünnepek előtt letartóztatta.

A hatvanéves Ghattas Rama (Rameh) galili falu lakosa. Ami magát a falut illeti Karmieltől keletre van, lakósainak több mint fele keresztény, a többi, fele-fele alapon drúzok és muszlimok. 1945-ben a falunak 1690 lakosa volt, mosteg pedig 7.433, vagyis közel négy és félszerese. Említésre méltó szaporulat, bizonyára nem nyomor és izraeli elnyomás következtében. Ghattas a keresztény felekezet tagja, nős és egy gyerek apja. Foglalkozása szempontjából a Tel Aviv egyetem, valamint a Haifa Technion Egyetem környezetvédelmi mérnöki szak Ph.D.-je. Egyetemi évei alatt különféle arab diákcsoportulásokat szervezett, közösen unokatestverével, Azmi Bishara volt izraeli parlamenti taggal. Az utóbbi 11 évig volt parlamenti tag, mint emlékezetes, miután megszagolta, hogy kémkedés gyanujával le akarják tartóztatni, külföldre szökött és ma, Katarban él.

Ghattas igen hamar politikai életre adta fejét és 22 éves korában (1978) már a Rama falutanács tagja volt a Rakah (kommunista) párt képviseletében, mint a helyi pártvezető. Egészen 1990-ig (teljes 12 éven át!) hű maradt a kommunizmushoz, mikor is, néhány társával együtt megfellebezték és kritizálták a szélsőséges kommunista vonalat, nem elfogadott szokás e pártban, ennek következtében kirugták a Rakahból. Azóta nem kommunistának, hanem szocialistának nevezi önmagát, nagyra értékeli a szocializmust, a szociális jogokat, az emberi jogokat, a női egyenjogúságot, a szolidaritást, a nemzetek közötti egyenlőséget, stb. Ghattas kétségtelenűl okos ember, ennek dacára mindeddig nem vette észre, hogy arab államokban ilyesmik olyan luxuscikkek, melyek nem léteznek, míg Izraelben van és az arab polgárok egyenlő szociális és egyébb polgári jogokat élveznek. Ezen elveiből erendendően sohasem fog munkanélküli maradni, mert társadalmában, az arab társadalomban az említett luxuscikkek alapjában véve hiányoznak és csak igen kevesen merik azokat követelni az arab országokban, de Izraelben annál többen beleértve az arab polgárokat, mert Izrael az egyedüli állam, ahol az arabok demokraták lehetnek. Szaudiában, Katarban, Irakban, Szíriában stb., ezzel szemben demokraták nincsenek. Ghattas kezdhetné szocio-politikai ideáljai megvalósítását a nők egyenjogúságával a muszlim társadalomban, dehát ilyesmi, jómaga keresztény lévén, sokkal komplikáltabb és ha esetleg forszírozná az ügyet, akkor egyhamar fejbeverik.

Kirúgták a Rakahból, erre megalapította saját pártját a Brit Shivjon-t (Egyenlőség pártja, a célzás az arab-izraeli egyenlőségre), de a párt hamar megbukott. 1995-ben csatlakozott a Balad párthoz, (Balad, Brit Leumi Demokráti), melyet Bishara unokatestvére abban az évben alapított, s melynek mai napig is tagja.. A Balad párt, állítólagos demokrata párt, de arabok és demokrácia furcsa kombináció, mindeddig szimpla utópia és egyenlőre egy nem létező valami, sőt kevés eséllyel arra, hogy a jövőben is aktuális lesz. A Balad zászjólára olyan egyveleg van tűzve mint arab nacionalizmus, szekularizáció, pan-arabizmus, anti-cionizmus és a menekültek visszatérése. Nagyon nehéz megérteni a Balad zászlóján lobogó szent célokat, hogyan lehet valaki arab nacionalista, ugyanakkor a pán-arabizmus hive is. További szembetűnő disszonancia a szekularizáció, mely éles ellentétben van nemcsak a pán-arab törekvésekkel, de főleg, a muszlim vallással. Az arab politikánák dús fantáziája volt és van, képzeljük el mi történt volna példáúl a Rama faluval, Ghattas vallásilag kevertlakosú szülőhelyével, abban az esetben, ha Izrael nincs, példáúl, a tizenhat éves (1975-1990) libanoni keresztény-muszlim polgárháború alatt, vagy a jelenlegi öt éves véráztatott sziriai polgárháború zűrzavarában? Rosszindulatú vagyok, ha esetleg azt mondanám, hogy az izraeliek alatt békében és harmóniában élő ramai lakosok, legyilkolták volna egymást?

Ghattas egyetlen szóval és sohasem említette azt, hogy az arab muszlimok és az arab keresztények között súlyos vallásközi problémák vannak, melyek úgy a környező (beleértve a keresztényeknek szent Bethlehemet, a palesztín hatósag egyébb területeit és a hamasz-palesztín Gázát), mint a szomszédos és távolabbi muszlim országokban a keresztények üldözésében, kényszerű kivándorlásában, erőszakos muszlemizálásán és igen gyakran lemészárlásában nyilvánúlnak meg. Egyetlen hely, hol ez nem történik, az Izrael, ahol szabad vallási gyakorlás van. Vajjon miért nem tud erről? Vajjon átgondolta ezt Ghattas? El sem hihető, hogy Ghattas nem tudna róla, hogy mi történt és történik Szíriában, Irakban, Libanonban a keresztény hittestvéreivel. Ghattas híven egy jó politikushoz, olyan mint a nevezetes három majom, nem lát, nem hall, nem beszél. Nem beszél, már ani a keresztény-muszlim ellentétekről, mert egyébbként, túl sokat is jár a szája.

Ghattas mindamellett, hogy legfőbb működési területe a politika, igen sikeres üzletember. 2007-ben három befektető társsal együtt megalapította a "Malakom" (pénzed) gazdasági havilapot és tervei vannak gazdasági média kiterjesztése nem csak Ramallára, de Ammanba is. Egyik megélhetési forrása egy több társsal közösen alapított vállalat, mely gazdasági ügyekben ad tanácsokat, azonfelül, mint kneszet tag jól meg van fizetve. Ghattas bízik abban, hogy emberek közötti kapcsolatok révén lehet dolgokat előmozdítani, de ebben nincs semmi új, ezt nem ő találta ki. Ghattas, a zavaros jelen ellenére optimista, de majd a dolgok rendeződni fognak, ha az izraeli-palesztín vita elrendeződik. Annak ellenére, hogy az izraeli-arab "elrendeződésnel" az egyik akadály maga Ghattas, maradjunk optimisták? Mindez szép volna vagy szép lehetne, de semmiesetre sem azután, hogy Ghattas a bárány kibújt a bőréből és Azmi Bishara unokatestvére nyomdokaiba lépett, bizonyságot adván arra, hogy az alma nem esik messze a fájától.

Ghattas politikai karrierje sikeres volt. A Balad keretében eleinte nem jutott a parlamenti listára, de 2013-ban a harmadik helyre jelölték és mivel pártja három mandátumhoz jutott, az izraeli parlament tagja lett. A 2015-os választások alkalmával az izraeli arab pártok egyesült listán indultak, közöttük a Balad és a kilencedik helyre jelölt Ghattas, immáron másodjára lett a parlament tagja. Vele együtt jutottak be pártjának tagjai, Jamal Zahalka a Balad elnöke, és a Mavi Marmara hős utasa Hanin Zoabi.

Kép 1. Ghattas és a karácsonyfa.

Kép 2. A Balad triumviratus ünnepel.

Ghattas, élve parlamenteri jogaival, engedélyezett börtönlátogatást tett, Walid Daka és Basel Ben Sulejman Bezre nevű két elítéltnél. Az akkor 24 éves Daka, Baka el-Garbia lakosa, 1986-ban elrabolta és meggyilkolta a szomszédos Havazelet Hasharonba békésen hazafelé tartó Moshe Tamam 19 éves katonát, mely következtében 37 évre ítélték, míg Bezre terrorizmus miatt 15-re van becsukva. Az említetteket látogató Ghattas számukra, kihasználva azt, hogy mint parlamenter mentes testi vizsgálattól és kutatástól, mobil telefont, SIM kártyát és titkos kódot csempészett be. Pechjére azonban, mikor a felsoroltakat átadta, az aktus videón meg lett örökitve. Ennek következtében december 22.-én csütörtökön letartóztatták, Ghattas eleinte tagadott, majd beismerte a telefonok átadását, de szerinte az átadott anyag humanitáris és politikai anyag volt. Ebben nincs semmi új. Terroristák és szövetségeseik mindent humanizmusból csinálnak, beleértve a gyilkosságokat is. A rendőrség ezzel szemben megerősíti, hogy terroranyagról van szó.

Másnap, 23.-án pénteken, bíróság elé vitték, hol Balad párt és parlamenter társai Zahalka és Zoabi már várták lelki támogatásuk kifejezéseként. A szentéletű Ghattasban felébredt a keresztényi szeretet, lévén másnap karácsony este és evvel próbált manipulálni, dehát mit lehet várni egy olyan bírótól, aki nem is tudja mi az karácsony és karácsonyi szeretet? Letartóztatását négy nappal meghosszabították. E letelte után 26,-án hétfő ismét a Rishon Lezion bíróság előtt volt, hol a rendőrség négy nap további hosszabbítását kérte a letartóztatásnak. A bíróság épülete előtt már néhány tucat Balad támogatója spontán tüntetett transparensekkel, "abbahagyni a politikai üldözéseket" jelszavakkal és követelték Ghattas azonnali szabadlábrahelyezését. A tárgyalóteremben Ghattas biztosította a jelenlévőket és hösködött, hogy "miután kiszabadulok, beszélni fogok, de még hogy!". Miért nem beszélt a bíróságon? A tárgyalás befejezése után megeredt a nyelve és imigyen hősködött; "Gondolkoztam azon az utóbbi hét zavargó és hangos tengerén mit is mondjak, a rasszizmusról és a felháborodásról. E tengerben van még remény arra, hogy a törvényszék és a tisztelt biró úr a béke és a józan ész szigetei és miért kellett négy napot ülnöm azért, hogy egy szót sem kérdezzenek tőlem. E napok karácsony napjai. Mással is így viselkedett volna a rendőrség? Nem vártam hogy a rendőrség igazságos legyen. Ez ritka dolog, egy arabbal szemben, aki ártatlan mindaddig míg bűne nincs bizonyítva". Egy fondorlatos beszéd, mely ártatlanságát illetően jóérzésre és emberségre apellál, majd igazát azzal próbálja alátámasztani, hogy mint arab polgár rasszizmusban van része és ő egy elnyomott, megkülönböztetett arab. Azon felül reméli, hogy a bíróság a béke szigete. Ghattas számára nemcsak a bíróság, de Izrael is a béke szigete, ha összehasonlításként a környező arab államokra gondolunk. Ghattas nem tartozik a rasszizmus által elnyomottak, inkább a kiváltságosak közé tartozik, aki ezt nemcsak, hogy élvezi, tudja, de minden alkalommal ki is használja .

A rendőrség azon kérését, hogy Ghattas letartóztatását további négy nappal hosszabbítsák meg, a bíró elutasította, azon megokolással, hogy Ghattas parlamenter és mint ilyennek a meghosszabbítás kérelem nehéz. Nem kicsit furcsa megokolás, hisz miben különböznek parlamenterek egyszerű polgároktól? Gyakorlatilag semmiben, tetteikért felelősséggel tartoznak legalább annyira mint minden polgár, ha nem jobban. Az idézett birói döntés csak alátámasztotta Ghattas kiváltságos helyzetét. A biró a letartóztatást mindössze egy nappal hosszabbitotta meg, 50.000 sekel óvadék letételére kötelezte és 10 otthoni felügyeletet rendelt el. Még azt is megengedte a bíróság, hogy részt vegyen a parlamenti szavazásokon, de ehhez négy felülvigyázó kisérete szükséges, elszigeteltségének biztosítására..

Másnap, december 27.-én Ghattas elhagyta a börtönt. Nem felejtette el nagyhangúan kijelenteni, hogy "nem sajnálom amit tettem, mert népemet segítem". Ha valójában ártatlan és nem követett el semmit, akkor mi az amit nem sajnál, és amit állítólag "népe megsegítésére" követett el? Ez a nagyhangú szájjártatás "népemet segítem" egy nesze semmi fogd meg jól. Mindössze az a gyanú, hogy két elítélt terroristával kooperált, mi köze ennek Izrael közel két millió arab polgárának? Még Ghattas kiszabadulása előtt a rendőrség letartóztatta annak a Walid Daka fogolynak a testvérét, avval a váddal, hogy a becsempészett mobilphonokat ő adta Ghattasnak. Ghattas kihallgatásakor nem volt hajlandó megmondani, hogy ki adta neki a mobilokat, de a rendőrség már tudta.

Alig hagyta el a szószátyár Ghattas a börtönt, már intervjút adott az katari al-Jazzira média állomásnak: "letartóztatásom célja egy arab parlamenti tag politikai megsemmisítése. E folyamat az Izraelben bekövetkezett politikai hanyatlás része, mely többek között rasszizmusban nyilvánúl meg, a jobboldal és a vallási szélsőségesek megerősödése következtében. Számomra megtisztelés figyelemmel követni a biztonsági okokból letartóztatottak sorsát, különösképpen az izraeli arabokat akik két évtizede rács mögött vannak". Ghattas ügyesen elkerülte az említett rabok helyes meghatározását, terrorista gyilkosok és ha valóban van politikai hanyatlás Izraelben, mint említette, annak egyik oszlopos oka Ghattas.

Falujában-otthonában Ghattast mint hőst fogadták és mint jószokás cukorkákkal és örömujjongásokkal. Beleélte magát a felemelő helyzetbe, hősként is viselkedett, legalább is ami a száját illeti: "Letartóztatásom meghosszabbítása szükségtelen volt. Ha a rendőrség méltósággal viselkedett volna, karácsony estére szabadon engedtek volna, hisz a kihallgatás befejeződött. A bosszúállás és a dramatizáció -így egy arab parlamenter terrorista támogatással vádolva- felülkerekedtek a rendőrfőnökök józan eszén. Köszönöm népemnek, hogy észlelték azt, hogy egy arab parlamenter feláldozása folyik". Nem lehet azt mondani, hogy Ghattas maga olyan nagyon méltóságteljesen viselkedet, mint azt a rendőröktől várta el. Ghattasnak nem kell aggódnia. Ha a bíróság elmarasztalja, a Balad lista negyedik jelöltje örömmel fogja elfoglalni megüresedett parlamenti székét.

Ghattas szavait azon okból idéztem, hogy kihangsúlyozzam azt, hogy Ghattas mindenkit rasszizmussal és becstelenséggel vádol, ugyanakkor sajátmagát, aki parlamenti pozicíóját arra használta ki, hogy terroristáknak kommunikációs felszerelést csempésszen be, mennyből az angyal ártatlannak állítsa be. Bizonyára Ghattas úgy véli, hogy a meglátogatottak szintén áldozatok, mint jómaga, de mint parlamenternek és mint Izrael törvényhozó testülete tagjának tudnia és tisztelnie kellett volna azt, hogy az említett látogatottak az ország törvényei értelmében törvényileg elítélt terrorista gyilkosok, tehát bűnt követett el. Miután Ghattas mobilphonokat csempészett be számukra, jómaga is bűnt követett el. Ezért, Ghattas nem egy karácsonyi ünnepek alkalmából földreszállt, krisztusi szeretetet árasztó angyal, hanem terroristák aljas segítője és cimborája. Hiába próbálja magát bombasztikus szavakkal nagy ártatlannak, üldözöttnek és népe nagy harcosának beállítani, félrebeszél, maradjunk csak a mobilphonoknál. Ha a törvényes folyamat következtében elveszti parlamenti pozícióját és egyébb büntetést kap, ne panaszkodjon senkire, csak magára vessen, elszámította magát. Amíg el nem ítélik a parlamenteri havi járadéka biztosítva van, pedig igazán nem érdemli meg. .