Hasznos infidelek. 2.

Martin Sean Indyk.

Martin Indyk zsidó család gyermekeként Londonban született 1951-ben, majd Ausztráliában nevelkedett. 1972-ben a Sydney egyetem B.A.-je, majd az ausztráliai Nemzeti Egyetem a politikai tudományok Ph.D.-je 1977-ben. 1973-ban, a Jom Kippur háború idején Izraelben tartózkodott, érzelmeit és élményeit röviden és meghatottan határozta meg: "döntő pillanatok az életemben". Röviddel tanulmányai befejezése után Amerikába vándorolt és 1982-től kezdődően és három éven át az AIPAC (amerikai-izraeli viszonyok tanácsa) keretében dolgozott, mely Izrael érdekek képviseletében lobbizik az amerikai politika centrumában.

1985-től kezdődően a washingtoni Közelkeleti Politikai Intézet (Washington Institute of Near East Policy) alapítója, majd és nyolc éven át az igazgatója. Az intézet a legszélesebb skálán kutatja a közelkelet politikai, vallási, gazdasági, katonai és egyébb problémáit és a velük kapcsolatos amerikai érdekeket. Párhuzamosan Indyk társprofesszor volt a John Hopkins egyetem Nemzetközi Tanulmányok osztályán, melyen az izraeli politika és külpolitikai témák előadója volt. De ennél sokkal több tudományos szerepei is voltak: a Columbia egyetem középkeleti osztályának, a Tel Aviv egyetem Moshe Dayan Központ Közelkeleti és Afrikai tanulmányi szakoknak és a Sydney Macquaric egyetem előadója is volt. Indyk elismert és nagyraértékelt szakértője volt a közelkeleti problémáknak, beleértve Irakot és Perzsiát is. 1993-ban felvette az amerikai állampolgárságot.

Bill Clinton igen nagyraértékelte Martin Indyk szaktudását és nyolcéves elnöksége alatt Clinton különleges tanácsadója volt úgy közelkeleti, mint dél-ázsiai ügyekben, valamint az US Nemzetbiztonsági Tanácsának a tagja volt. Ugyanezen idő alatt kétszer is betöltötte az US tel-avivi nagykövetének szerepét (1995 április-1997 szeptember, valamint 2000 január-2001 júliusa között). Indyk az első nem Amerikában született nagykövet az US diplomácia történetében. 2000-ben pancserja volt. Repülőgépen utazva hivatalos küldetésben, az küldetési helyén elmondandó beszédét készítette, a megkövetelt biztonsági óvatosság mellőzésével és a komputerje sem volt megfelelő biztonsági szempontból. Cselekedete ellentétben volt a megkövetelt biztonsági előírásoknak, ennek következtében az FBI megvonta a biztonsági kvalifikálását. Ebben az időben Indyk Izraelben volt nagykövet és az első nagykövet kitől ezt megvonták. A mentőangyal maga Bill Clinton volt, aki a politikai krízisre és nemzetbiztonsági okokra való vonatkozással Indyk biztonsági minősítését egy hónap szünet után visszaadatta.

Kép: Martin Sean Indyk

2013 júliusában az Obama adminisztráció Indyk-et mint különleges közelkeleti kiküldöttet nevezte ki az Izrael-Palesztín béketárgyalások előremozdítása ügyében. A kinevezés úgy Natanyahu miniszterelnök, mint Mahmoud Abbas Palesztín elnök helyeslésével volt kísérve, ritka eset. 2014-ben, egy évvel később, Indyk a megbizatást visszaadta és visszatért Washingtonba a Brookings Intézet helyettes elnöki posztjába, mint a külpolitikai osztály igazgatója. A Brookings Intézet egy évszázaddal ezelőtt alapitott tudományos kutató intézet, mely célja kutatás és nevelés a szocialis tudomány, helyi és globális közgazdaság, kormányzat, bel és külpolitikai területek és fejlesztés területein. Ezen nemes célok által előrevinni és megerősíteni az amerikai demokráciát és a nemzetkozi szervezeteket. A Brookings Intézet évi százmillió US $ büdzsével rendelkezik. Teljesen érthető Indyk döntése, hogy a nem mozgóképes Izrael-Palesztín békével való nem produktív foglalkozás helyett, a Brookings Intézet vezető pozícióját választotta.

A fenntebbekben leírtak szerint Martin Indyk tetemes tudással rendelkezik és amellett kiváló diplomata és élvonalbeli politikus. Indyk említett jótulajdonságai alapján nehéz megérteni, hogy kerűlt a "hasznos infidelek" listájára. Dehát mindenki elkövet hibákat. Az amerikai politikai körökben elterjedt meghatározások szerint az izraeliek "paranoidok", "szemtelenek", "nem teszik magukévá a társadalmi törvényeket, mert azok a gojok törvényei", "Mindent elkövetnek, hogy ne kelljen adót fizetniük" és "találnak egy utat a törvény megkerülésére". Ez utóbbi antiszemita meghatározásokat mint feltételezett "zsidó alaptulajdonságokat" már hallottuk a náci időkben is, tehát nincs bennük sem újdonság, sem igaz. Ezen mondások az egyetemes zsidóságra vonatkoznak és ha valójában Martin Indyk számláját terhelik súlyosak. 2010-ben a Jerusalem Post-ban Indyk-et "Izrael ellenes magyarázkodóként határozták meg. 2014-ben pedig a Jediot Ahronot-ban Nahum Barnea Indyk-nek tulajdonítja a következőket: "A zsidó nép okosként, amellet mint konok van számontartva. A XXI. században tudnia kell, hogy olvasni a történteket, a világ nem fogja eltűrni az izraeli okkupációt. Az okkupáció nemcsak Izrael helyzetét veszélyezteti, de Izrael államát is a világban. A államukat, akár aggresszió útján, akár a nemzetközi szervezetek útján". El sem hihető, hogy Martin Indyk aki a békefolyamat szerves réswze volt nem tudná azt, hogy hiába szeretne Izrael békét, a palesztinok nincsenek érdekelve a békében, hanem Izrael elpusztításában. Martin Indyk tudta, nagyon is tudta. Egy legutóbi intervjúban mely az El-Jazeera TV-ben hangzott el szeptember 2016-ban Indyk világosan megmondta Mehdi Hassan intervjuernek, hogy Camp Davivben Barak elfogadta az felajánlott béketervet, mig Arafat visszautasította azt. Mehdi Indyket hazugnak nevezte. Amellett, Indyknek nincsenek erkölcsi érzelmei és szavai Cyprus északi reszének elfoglalásáról a törökök által, vagy Tibet Kina általi leigázásáról?

Martin Indyk aki 2014-ben érthetően a Brookings Intézet vezetőségi posztját választotta egy olyan diplomáciai szerep helyett, mint a stagnáló Izrael-Palesztín béke, melynek sikere kétes. Ugyanakkor Indyk egy további jóvátehetetlen hibát követett el. Elfogadott Katar-tól 14.8 millió US$-os alapot, négy éves folyósításra, vagyis évente 3.7 millió US$-t. Ez a hatalmas összeg két célt kíván fedezni: 1. Brookings Központot Doha-ban, Katar fővárosában. 2. US viszonyok "kutatása" az Iszlám Államokkal alapra, mintegy leszállítandó árút megrendelésre. Martin Indyk néhány további helytelen következtetést vont le. Ingyen pénz nincs, pláne nem 14.8 millió US$. Az arabok nem tartanak fel jótékonysági alapokat, még akkor sem, ha a rászorulók muszlimok, legyenek azok muszlim menekültek. A busás pénzösszeg követelésekkel terhelt. A 14.8 millió US$ ellenében mit fog a Brookings Intézet leszállítani Katarnak?

A Brookings évi büdzséje százmillió US$, vagyis Katar adománya kevesebb, mint az intézet büdzsetjének négy százaléka évente, az is csak négy éven át. Bizonyára az intézet nem ment volna tönkre az adomány nélkűl, viszont megtartotta volna tudományos és kutatási függetlenségét, melyet ólcsón elfecsérelt. Ami a Katarban felállítandó Brookings fiókvállalatot illeti, az kinek az irányításában fog működni? Amerikai, vagy katari? Optimizmusra nincs ok. Ami személyileg illeti Martin Indyk-et: Vajjon az említett Izrael és zsidó és Izrael ellenes nyilatkozatai nélkűl Katar alkalmasnak találta volna a dollármilliókra? Bizonyára nem.