A mennyországba vezető hosszú út, az angol polgárok költségén.

Jamaicai bevándorlók Manchesterben született feketebőrű leszármazottja Ronald Fiddler néven látta meg a napvilágot 1966-ban. Computer szakmában dolgozott, mint kereskedelmi vállalatok web állomásainak tervezője. 1992-ben új hitet vett magára, muszlemizalódott és ennek megfelelően nevét is megváltoztatta Jamal Udeen Al-Harith-ra. A felsőiskolai tanulmányai alatt kizárólagosan muszlim baráti köre volt és valószínüleg ennek következtében csatlakozott az iszlámhoz. Internet révén kapcsolatot vett fel Samantha Cook Perth Australia fehérbőrű leányzóval, aki Peter Francis Salmon Cook ausztrál labour szenátor lánya. Úgylátszik, hogy a kapcsolat tovább fejlődött, mert 2000-ben Ausztráliába utazott, de végül is eredménytelenűl tért vissza Manchesterbe és munkájához. Hogy e sikertelen viszony miben járúlt hozzá a továbbiakhoz, az szimpla spekuláció keretében lehet tárgyalni. Angliában feleségűl vette a nálánál 17 évvel fiatalabb, szintén feketebőrű Shukee Begum kisasszonyt, akivel öt gyerekük született.

1. Jamal Udeen al-Harith.

Az eddig emlitettek bizonyára nem elegendők ahhoz, hogy akár mint Ronald Fiddler vagy Jamal al-Harith az érdeklődés központjába kerüljön. 2002 márciusában azonban, az Afganisztánban harcoló amerikaiak fogságába esett, pontosabban, szerinte az amerikaik szabadították ki a Talibán börtönéből Kandaharban, ahol ha szavainak hinni lehet, azért került, mert a talibánok megtalálták nála az angol útlevelét és ezen az alapon kémkedéssel gyanusították. Ez amit al-Harith állított, de az is lehetséges, hogy al-Harith a Taliban összeomlása után a kandahari börtönben, ahonnan az őrök megszöktek, keresett és talált menedéket. Az amerikaiak nem bizonyúltak elég naívnak, nem hitték el a meséit és mint Talibán szimpatizánst és terrorista gyanúsat Guntanamo Kuba tartották két teljes éven keresztűl. Ámbár az angolok Afganisztánban mint az amerikaiak szövetségesei harcoltak, eltekintettek a gyanakodó amerikaiak véleményétől és a Tony Blair és kormánya lankadatlanúl mindent elkövetett, hogy az általa ártatlannak deklarált angol útlevélellel rendelkező foglyokat hazahozzák. Az öt kiszabadúltat külön angol gép repítette Angliába, hol a leszállás után négyet kihallgatásra vittek, de semmi más, mig al-Harith egyenesen otthonába ment. Az angol biztonságiak naívan azt hitték, hogy a hazahozottak biztossági szempontból különböznek. Az akkori belügyminiszter David Blankett, aki kezdetben ellenezte a guantanamoi angol polgárok repatriálását, nagy okosan kijelentette, hogy a visszatértek nem nem képeznek semmiféle veszélyt az angol nép biztonságára. E kijelentés után Angliában senki meg sem kérdezte meg, hogy a hazatérők valójában mit is kerestek Afganisztánban? Azon években mi keresnivalója volt Afganisztánban? Mint említettem Blankett szerint a visszatértek semmiféle biztonsági problémát nem jelentettek Anglia számára, bármiféle vizsgálat vagy vád emelése nélkűl, mint rendes angol polgárok tértek otthonaikba. Mint az elkövetkezendő évek folyamán kiderűlt, nem csak Jamal al-Harith esetében, vastagon tévedtek.

Az ISIS üggyel kapcsolatban közel ezer, főleg muszlim vallású angol polgár utazott Sziriába, hogy az ISIS ügyét szolgálja. Miután az ISIS ügy lezárúl, vagy azt megelőzően, az említettek visszatérnek Angliába és nem kis veszélyt képeznek Anglia és az európiai kontinens biztonságára is. Aki szelet vet, vihart arat.

Az élet ment tovább és Jamal al-Harith TV és más média csillaggá avanzsált. Panaszkodott az amerikaiakra akiket Guantanamo-ban szeretett volna szembe köpdösni, de igen helyesen jobbnak látta mégsem. Angliában viszont sokkal merészebb volt és egymillió Sterlinges követelést nyujtott be a szevedései kárpótlásaként, vádolva az MI6-et (Katonai Titkosszolgálat 6-os részleg), mint részest az amerikaiak által okozott szenvedéseiért. Az ügy érdekessége az, hogy voltak olyan hülyék akik az emlitett összeget filléres pontossággal ki is fizették, vagyis egymillió Sterlinget adtak a polgárok zsebéből, két éves guantanamói raboskodás jóvátételeként. Meglehetősen magas jóvátétel, ha összehasonlítjuk azzal amit egy zsidó koncentrációs rab kapott a németektől, nem is beszélve arról, hogy Guantanamoban életveszélyben egy percig sem nem volt, enni is rendszeresen kapott és vallás'anak megfelelően, ötször naponta zavartalanúl imádkozhatott. Evés közben jön meg az étvágy és al-Hadith az amerikaiak ellen is beadott egy jóvátételi pénzügyi követelést, de az amerikaiaik nem bizonyúlktak olyan naivoknak, mint az angolok.

A jóvátételi pénzt sajnálatosan "csak" 2010-ben folyósították, de gonoszúl nem fizettek kamatot a késedelemért. Tehát az angol "polgárok: kiszabadulása kizárólagosan a Labour érdeme, míg a pénz kiutalása már a konzervatíve Cameron kormány alatt történt 2010-ben és Tony Blair nem tartja magát felelősnek és Theresa May az akkori tory külügyminiszter biztonsági okokra utalva megtagadta a választ. A sok bába között elveszett6 a gyerek. Al-Harith 220.000 Sterlinges lakást vásárolt családja és a maga számára és vannak olyan hírek is, hogy a pénz egy részét az ISIS megsegítésére adományozta. Mindez az angol adófizető pénzéből a bőkezű és jólelkű, de semmiesetre sem előrelátó politikusok révén. Voltak ugyan más véleményű politikusok is, akik az ügyet és a pénzkiutalást skandallumnak nevezték, de ez a tényeken semmit nem változtatott.

2009-ben al-Harith a gázai övezetben volt látogatáson és visszatérve Angliába hat órán át kihallgatásban volt része. Aztán 2014 közepetáján, a biztonsági szempontból ártatlannak deklarált Jamal Udeen al-Harith angol polgár ismét meglógott szeretett szülőföldjéről Angliából, ezegyszer Sziriába, hol csatlakozott az ISIS harcosaihoz, Abu Zakariya al-Britani nevet kapta (elsőszülött fia neve Zakariya apja és "az angol" családnév, mint sok angliai ISIS önkéntes családneve). Felesége szerint csak segélyosztással foglalkozott és férje ellenezte az öngyilkos robbantókat. Hogy al-Harithnak sikerűlt minden nehézség nélkűl kimenni Angliából az angol biztonsági szervek csődjének bizonyítéka, hisz minden fehérremosás ellenére al-Harith terrorgyanús személyiség volt, minek ha nem más, de a gázai látogatás utáni kihallgatása igazol. A nej Shukee Begum, szerette volna férjét is hazacsábítani és e célból ISIS földre látogatott 2014-ben öt gyerekével, hogy férjét érzelmileg befolyásolja és hazacsábítsa, de tíz hónap kalandos, életveszélyes és sikertelen kísérletek után, hazamenekülni kényszerűlt. Begum asszony egyik nyilatkozatában az állította, hogy férje csak a guantanamoi kaland után lett szélsőséges iszlamista, de szavai nem adnak semmi magyarázatot arra, hogy férje mit is keresett Afganisztánban, még 2004-ben és előtte. Férje már 2001-ben Pakisztánba Quetta városba is látogatott, állítólag vallási ünnepség céljaiból, de nincs kizárva, hogy már akkor, afganisztáni előkészítésként, katonai kiképzésben részesűlt. Más alkalommal azt állította, hogy férje radikalizálódása Raphael Hostey-val való találkozások következménye. Hostey egy másik muszlim konvert és ismert ISIS verbúváló és nőcsábász aki Sziriában ISIS bajtársai feleségeit csábította el, maga után hagyva Angliában egy feleséget és egy gyereket. Hostey beceneve az ISIS-ben hajviselete szerint Afro al-Britani volt. 2016-ban 23 éves korában állítólag harcban esett el, de az is lehet, hogy nőügyei következtében ölték meg, mert bármiféle nőügyek a muszlim társadalomban igen veszélyesek, kivételek, ha női foglyok és hitetlenek megerőszakolásáról van szó. A feleség Hostey-val kapcsolatos állítása is kétes, mivel 2004-ben férje guantanamoból való kiszabadulása után, Hostey mindössze 11 éves volt.

2. Shukee Begum

2017 februárjának közepén az ISIS egy propaganda videófilmet terjesztett, melyben az ISIS egyik vigyorgó harcosa egy robbanóanyagokkal telt autóban látható mint az autó egyedüli utasa és vezetője, aki a körbenálló ISIS harcosok ovációjával kísérve magárazárja az autót. Azután az autó látható amint egy üres úton utazik, majd egy hatalmas robbanás történik, vagyis az autóvezető ferobbantotta önmagát, bizonyára a Mosult támadó iraki hadsereg tagjaihoz érve. Egyébb közölt adatok szerint a robbanás a Mosulhoz közeli Tal Kisum faluban történt. Az önrobbantó sofőrt felismerték mint Jamal Udeen al-Harith angol polgár, de a felismerésre nem is volt szükség, mert az ISIS közleménye büszkén jelentette, hogy "mártírságot kereső testvérünk Abu Zakariya al-Britani -Allah fogadja önfeláldozását- robbanóanyagokkal telt autójával felrobbantotta magát a Rafidhi hadsereg és nemzetőrség főparancsnokságán, Mosultól délnyugatra a Tal Kisum faluban".

3. Jamal al-Harith a halálautóban.

Ha az ember jól átgondolja az említetteket, azt a követekeztetést kell levonnia az esetből, hogy a demokráciák élen az angolokkal valahol elvesztették a normális gondolkodási képességeiket, pláne akkor ha muszlimokról van szó, nehogy valaki is istenments, rasszistának vagy iszlamofóbnak bélyegezze meg őket. David Blankett belügyminiszter 2004-ben elhangzott nyilatkozata, hogy a volt guantanamoi foglyok semmiféle biztosági veszélyt nem jelentenek Anglia biztonságára alapjában téves és nem meggondolt. Azon iraki katonák családjai akinek tagjai az önrfobbantás áldozatai lettek bizonyára másként vélekednek és talán érdemes volna beperelniük néhánymilliós kártérítésért az angol hatóságokat, azon az alapon, hogy ha al-Harith-nak dukált egymilliós kártérítés, az angolok hanyagsága miatt nekik, jóval több.