Georges Bensoussan és a boszorkányüldözés.

A monarchiát eltörlő 1789 május 5.­-én kitört francia forradalom jelszava "Liberté, Egalité, Fraternité" (Szabadság, Egyenlőség. Testvériség) fontos mérföldkő az egész emberiség történelmének szempontjából. Misem természetesebb, hogy a zsidóság szempontjából is különösen fontos történelmi dátum, mivel a nemes jelszavak természetesen a zsidóságra is vonatkoznak. Nem kell túlozni ez nem azt jelenti, hogy egyúttal az antiszemitizmus megszüntét is jelentik, annak ellenére, hogy a jelszavak egyáltalán nem kétértelműek. Noha a jelszavak jelentősége Franciaországban változatlanúl érvényes ma is, több mint két évszázaddal később, beleértve a muszlim terroristákat is, de nem mindíg a zsidókat. Az a Franciaország, mely törvényileg védi a társadalmának elpusztítására nyiltan törö muszlimjait, nem tesz semmi lépéseket a zsidóság egyenlőségének biztosítására.

Ha visszaemlékezünk, az elmúlt két évszázadban, nem a mindennapi aljas antiszemitizmusra, de nemzeti szégyenre kiható és kimagasló antiszemita történésekre, meg kell említenünk a Arnold Dreyfus zsidó tűzérkapitány ügyét (1894-1906 között) akit koholt vádak alapján előbb lefokoztak és életfogytiglan börtönre ítéltek, majd, mint ártatlan rehabilitáltak. Aztán 1940-ben, miután a nácik lerohanták Franciaországot, nem kevés francia kooperált a nácikkal, beleértve a zsidók elpusztítására irányuló program végrehajtását. Most pedig az utóbbi években, párhuzamosan a fokozatos muszlemizálódással az antiszemitizmus Franciaországban fellobbant, de a legsúlyosabb az, hogy a francia vezetőség egyrészt nem ismeri be annak súlyosságát és elfogadhatatlanságát, másrészt nem tesz kellő lépéseket ellene. Mi sem természetesebb, hogy Franciaország zsidó polgárai mindíg az ország törvénytisztelő és odadadó hívei voltak.

2015 októberében a francia rádióállomás a "Francia Kultúra" műsor keretében, a arab franciák körében igen elterjedt antiszemitizmust tárgyalták. A vita folyamán Georges Bensoussan, marokkói születésű, nagyraértékelt zsidó történész, számos könyv irója, melyek a zsidóság történetét tárgyalja az arab államokban, a Cionizmust és Izraelt, jelenleg a "Shoah Memorial in Paris" múzeum igazgatója, aki a következőket mondotta: "Ma, a jelenben egy más nép van a francia nemzet keretében, melynek következtében a tény az, hogy bizonyos demokratikus értékek, melyek társadalmunkat formálják, visszafejlődtek. Semmiféle integráció nem lesz, mindaddig, míg nem szabadulunk meg ezen archantiszemitizmustól, mely elhomályosítva és titokként van kezelve. Hadd idézzek egy szociológust, az algíriai Smaïn Laacher-t, aki igen bátran, a következőket mondotta: szégyen letagadni, hogy kevesen beszélnek arról a tabunak számító titokról, melyet mindenki tud, de senki sem meri mondani, mely szerint Franciaország arab lakossága antiszemitizmusát anyatejjel szopta magába".

Smaïn Laacher a Strasbourg egyetem szociológiai tanszékének professzora, számos arab tárgyú könyv irója, tagadta, hogy így mondta volna és ki hiszi el, hogy ezekben a családokban az antiszemitizmus a vér útján öröklődik. "Az antiszemitizmus felszínen el van ültetve a környezetben. Kvázi természetesen a nyelvbe van ültetve és pereg le róla. Szülőktől gyerekekbe, mikor rendre utasítják őket, elég ha zsidónak nevezik őket. Minden muszlim család tudja ezt. Nagyméretű kétszínűség nem észlelni, hogy ez az antiszemitizmus, valójában családi szinten kezdődik".

Bensoussan valójában nem mondta, hogy az antiszemitizmus genetikai öröklés következménye, csak annyit mondott, hogy a gyerekek az arab családokban az antiszemitizmust az anyatejjel szopják magukba. A kettő között a távolság nagy. Gyakorlatilag azonban Smaïn Laacker beismerte, hogy az arab családokban az antiszemitizmus a nyelvben van és lepereg róla. Anyatej és nyelv ebben az értelmezésben szimbólikusan egy és ugyanaz. Nagy kár, hogy nem több és több arab családban ismerik fel, hogy az antiszemitizmus valójában kétszinűség. Mindamellett senki sem állítja, hogy minden arab antiszemita, vagy csak az arabok antiszemiták Franciaországban, de az antiszemitizmus komoly nemzeti probléma és az arabok nyakig benne vannak.

Annak ellenére, hogy Bensoussan csak idézett valakit, lehet, hogy nem szóról szóra, de pontosan az értelmezésnek megfelelően, hisz Smaïn Laacher nyiltan beismerte az antiszemitizmust a franciaországi arab családok kereteiben. Franciaország összes széplelkei és az állítólagos igazság tántoríthatatlan lovagjai a rasszizmus ellenesei, fekete lelkük mélyéig megsértve érezték magukat az általuk rasszizmusnak megfelelő kifejezés miatt és büntetést követeltek Bensoussan fejére, de Laachert, mintha nem is mondott volna semmit, kihagyták az ügyből. Egy rosszindulatú ember azt gondolná, hogy Bensoussant azért vádolják rasszizmussal mert zsidó, ugyanakkor Laachert azért nem mert muszlim. Ilyen széplelkenél elképzelni azt, hogy egy muszlim is lehet rasszista nem reális. Ez a boszorkányüldözés a mai Franciaországban szimptómatikus jelenség a szólásszabadság ellen mindazok által akik úgy vélik, hogy a szegény mimózalelkü muszlimok érzelmei mélyen meg lettek sértve az antiszemitizmus igaz vádjaval, mintha a muszlimok nem is volnának antiszemiták. A muszlimok igenis antiszemiták, tehát rasszisták a javából.

Természetesen ilyen esetekben az elsők maguk az arab szervezetek, élükön az iszlamista CCIF (Collectif contre l'Islamophobie en France) és bírósági eljárást követeltek Bensoussan ellen. A CCIF nevű lyukas zsák azonnal megtalálta, a zsidó foltját is LICRA (Ligue Internationale contre l'Racisme et l'Antisemitisme) a zsidó szervezet pofátlan önantiszemita tagjaiban, kik szégyenszemre csatlakoztak az arab professzionális panaszkodók követeléséhez. A LICRA betegagyú zsidói egy kalap alá veszik a rasszizmust és az antiszemitizmust, mintha muszlim CCIF partnereik között sem rasszisták, sem antiszemiták nem is volnának. További szép lelkek akik csatlakoztak Bensoussan üldözéséhez, a Francia Emberi Jogok ligája, az SOS Rasszizmus és a WRAP (Rasszizmus Elleni Mozgalom és Népek közötti Barátság) elnevezésű gittegyletek. Maga Smaïn Laacher is csatlakozott a Bensoussan elleni vádakhoz, de később visszavonta panaszait. Bizonyára nagyon jól tudja miért. Ezek a vállalatok már végigjáratták a bíróságokon az edlhúnyt Oriana Fallaci olasz írónőt, Michel Houllebecq költő és filrendezőt, Ivan Rioufol újságírót, Pascal Bruckner filozófus és írót és az elhúnyt Eric Zemmour ujságírót, mindannyijuknak közös bűne: a szólásszabadság jogán az igaz kritikát a muszlimokról nyilvánosságra hozták.

Ugyanezek az iszlamofil széplelkek sohasem sem emeltek vádakat egyetlen egy antiszemita ellen sem, pedig azok hemzsegnek a mai Franciaországban. Két ilyen eminenciát említek is eklatáns példaképpen. Dieudonné (Istenadta), tulajdonképpen nem is annyira Istenadta, mint inkább M'bala M'bala egy kameruni származású Franciaországban született feketebőrű katólikus komikus, színész és politikiai aktivista. Karrierjét egy Élie Semoun nevű zsidó gyermekkori barátja, komikus, színész és színigazgató segítségével alapozta meg, de útjaik 1997-ben hét év színpadi együttműködés után, elváltak. Érthetően. Az állítólagos Istenadta betegesen antiszemita, aki számára egy izraeli telepes náci, a Holocauszt megemlékezés "emlékezetbeli pornográfia", és mikor komikusként egy izraeli újságírót figurázott ki, sajnálta, hogy azt nem küldték a gázkamrába. Azonfelül lelkesen kooperál az iszlamistákkal, Libanonban meglátogatta a Hizballa harcosokat. Egy másik barátja Mahmoud Ahmedinejad volt irani elnök, akivel ölelkezve fényképezkedtek és egymással versenyezve antiszemitáskodtak. A Sunday Independent intervjuerje megállapította, hogy az Istenadta M'bala M'bala obszesszív zsidókkal kapcsolatba. Jogosan, mert szerinte a "zsidó lobby" és az "Izrael lobby" uralkodnak a világ ügyeiben. Nem állította egy Hitlernek nevezett senki ugyanezt? A fenntebb említett állítólagosan rasszizmus ellen harcoló szervezetek egyike sem emelt soha vádat M'bala M'bala antiszemita rasszizmusa miatt, lehet azért mert antiszemitizmust nem tartják rasszizmusnak...

Kép 1. M'bala M'bala.

De addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik. A francia belügyminiszter Manuel Valls, megállapította, hogy Dieudonne nem komikus többé, hanem antiszemita rasszista, közveszély a társadalomra és letiltotta megjelenéseit a nyilvánosság előtt. 2017 január 20.-án a törvényszék jogerősen 2 hónap börtön és 9.000 € pénzbüntetésre ítélte antiszemitizmus vádjával, melyeket még 2012 márciusában mondott egy szereplése alkalmával.

Ami a franciaországi antiszemitizmust illeti, nemcsak a muszlimok, a katólikus feketék, de a francia fekérek is gyakorolják. Alain Soral iró, kiadó, riporter és filmigazgató, semmiben sem marad el antiszemitizmusában a többiektől. Soral M'bala M'bala barátja. Kétségtelenűl furcsa duett, egy fasiszta fehér francia és egy fekete francia, melyben valószínűleg a fehér fasizsta, gyülöli a fekete fasisztát és az összetartó erő az antiszemitizmus. Soral politikai élete meglehetősen hánytatott. Mint kommunista kezdte, majd a szélsőjobb Nemzeti Front tagja volt. 2004-ben az Európai Parlamenti választásokon egy franicia párt indúlt Euro-Palestine lista elnevezéssel A párt alapítója egy Olivia Zemor nevű zsidó nő, riporter, akinek nincs más az életében, mint Izrael és a saját fajtája gyűlölete. Ennek a pártnak támogatója volt Alain Soral. A lista második helyén egy ismerős antiszemita volt, az Istenadta M'bala M'bala. A párt 50.000 szavazatot kapott, édeskeveset egy EU parlamenter megválasztásához. Az Istenadta és Soral kiléptek a pártból, mely szétszéledt. Soral privát úton folytatta antiszemitizmusát. 2004-ben a TV 2-ben így magyarázta: "a történet ugyanaz már 2.500 éve. (O"csak 2.000) Mindenhol ahol letelepednek, k.b. ötven év után seggberúgják őket. Bizonyára valami furcsa történik! Mintha rajtuk kívűl, mindenki hibás volna. És a fickók ugatnak, kiabálnak, megőrülnek.... nem folytathatod velük a beszélgetést. Összegezve, ez arra utal, hogy a Cio-Judaizmussal valami psychopatológikus, valami ami a lelki betegséggel határos" Valóban komolytalan és érthetetlen magyarázat, az antiszemitismus okairól semmit sem mond és az, hogy szerinte a zsidó psychopaták még nem ok az antiszemitizmusra. Jó kérdes, de megválaszolatlan. Miért antiszemita Soral?

Kép 2. Alain Soral

. Soral antiszemita témájú könyvet is írt: "Csend! A szégyen dícsérete", zsidók számára bizonyára nem ajánlott olvasmány. Aztán belekötött a Klarsfeld-ekbe. Serge és Beata Klarsfeld német rasszizmus ellenes házaspár, akik számos náci gyilkost jutattak a törvény kezére. Soral cikkében a Klarsfeldekkel kapcsolatban azt a megjegyzést tette, hogy "ez olyan esetben történik, mikor nem fejezik be az elkezdett munkát". A Rasszizmus és Antiszemitizmus elleni Nemzetközi Liga ezért a moindásáért feljelentette. A francia törvényszék elmarasztalta Soral-t. Hat hónap felfüggesztett börtönbütetés, 13.000$ pénzbüntetés, 5.600$-5.600$ a két Klarsfeldnek és 2.250$ a feljelentőknek. Sajnos, senki nem rúgta seggbe. .

Mivel Franciaország nem tesz elegendő lépéseket arra, hogy zsidó polgárai és a világ zsidóság annihilizációját célzó antiszemitizmus komolyabb megrendszabályozására és megszüntetésére, vagyis nem teljesíti saját szent jelszavait, "Liberté, Egalité, Fraternité", a zsidóknak sokkal komolyabban kell venni a helyzetet, nehogy a két véglet, egyrészt a nacionalista jobb, másrészt a muszlim balliberális szövetség között felmorzsolódjanak.

2017 március 7.-én a párizsi törvényszék felmentette Georges Bensoussan történészt fajellenes uszítás vádja alól.

Kép 3. Georges Bensoussan.