Deradikalizáció az Európai Únióban.

Az Európai Únió (EU) államaiban még a vakoknak is látniuk kellene, hogy valami nem stimmel a bevándorolt muszlimok beilleszkedésével. Ami a muszlimok nagyrészét illeti, beleértve a harmadik generációt is mely már Európában született, semmi jelét sem mutatja annak, hogy európaivá változott. Itt nem arról van szó, hogy istenments feladja születésével járó polgárjogokat, hanem azt, hogy semmi elkötelezettséget nem érez hazája, annak törvényei, szokásai és társadalma iránt. A standart megokolás vallási hovátartozása. Arról természetesen szó sincs, hogy valaki is kényszerítené vallási érzelmei elhagyására, mégis bármilyen vélt, de csak nagy ritkán való sérelem esetére, kifejlesztettek egy magasfokú mesterséges érzékenységet, mint védelmet és annak előnyeit skrupulusmentesen kihasználják. Senki se gondolja, hogy a muszlimok nem tudják mit csinálnak, mert a muszlimok nem buták, ellenkezőleg, okosak, meggondoltak és számítók.

Az államszervezetek messze vannak attól, hogy kellőképpen, okosan vagy előrelátással kezeljék a problémákat. Ami pedig a büntetések célját illeti, azoknak arányosaknak és elrettentőeknek kellene lenniük. Mikor Németországban, Köln-ben, az új év éjszakáján tömeges megerőszakolások voltak, a biztonsági közegek fellépése, a letartóztatások és a büntetések semmi körülmények között nem voltak arányban a bűnökkel és aki azt hiszi, hogy ilyen viselkedés elrettentő, téved. Angliában bűnténnyel kapcsolatban megemlíteni, hogy a tettes muszlim, az rasszizmus vagy iszlamofóbia. A muszlim helyett "ázsiai" szó használatos, a kettő nem fedi egymást, amellett mindenki tudja, hogy tulajdonképpen muszlimokról van szó. A dolog olyan színezetet kap, mintha a muszlimok védelmre szorúlnának a társadalommal szemben, noha erről swzó sincs. Olyan fogalmak lettek kitalálva a muszlimok védelmére, mint az iszlamofóbia és a rasszizmus. Ami az iszlamofóbiát illeti, a szó eredeti jelentősége iszony, vagy páqni félelem, ami érthető volna az egyre fokozódó muszlimok által elkövetett tömeggyilkos robbantyások és lövöldözések alapján, de nem erről van szó. Iszlamofóbia alatt az iszlám gyűlöletérő van szó, mely szégyenbélyeg és büntetendő. Hogy milyen abszurdumok vannak ezzel kapcsolatban, említek egy példát. Egy muszlim asszonyok szervezetének médiáqja egy száz aláírássa peticiót adott be a belügyminiszteriumhoz, annak megvizsgálására, hogy az angliai Sharia Tanács működése az angol törvényeknek megfelelően történik e vagy sem. Az alap a panaszra az, hogy a Sharia Tanács a muszlim asszonyokat minden esetben, hátrányban részesíti. A Sharia Tanács úgy peóbálta megoldani a problémát, hogy a muszlim nőket Iszlamofókként és a női szervezetet egy muszlim ellenesként bélyegezte meg. Ez nem más mint a Sharia Tanács piszklos játéka és az igazságszolgáltatás megcsúfolása, tudatában annak, hogy a muszlim vallási illetékesek a muszlim nők válási ügyeivel kapcsolatban kizsebelik az rájukszoruló női áldozatokat.

Európában a muszlim szélsőségesek és potenciális terroristák száma, mintegy százezerre tehető. Ezeknek egy része részese volt a különbő, főleg közelkeleti, intermuszlim fegyveres konfliktusoknak, tehát számottevő harctéri gyakorlattal rendelkezik, mely által különleges veszélyt képeznek. Az ilyenek számára egy újabb fogalmat találtak ki, a deradikalizálást, vagyis olyan kurzust rendezni számukra, mely által visszavezetik őket a konvencionális, békés társadalom kebleire. Optimizmusra semmi ok nem volt, mert a deradikalizálas olyan mint az oroszlánból kecskét formálni, vagy védőoltást adni veszett kutyának. Ime a franciaországi gyakorlat A francia optimisták abban a hiszemben vannak, hogy országukban mindössze 8.250 iszlamista radikális van. Héberűl: "osrej hamaamin", vagyis, boldog aki ezt hiszi. Ezen terrorista jelöltek egyrésze szabadlábon van, másrésze börtönökben. Az utóbbiak szamára a börtön keretén belül egy részt kellet elkülöníteni. Rögtön kiderűlt az első malőr, Jean-Jaques Urvoas igazságügyi miniszter szavaival élve, a csoport effektus következtében, az egyedek jobban megvadúltak.

Azok számára, akik nem tartoztak a börtönökbe a lelkes francia kormány 2016 májusában, nagy beharangozással, széleskőrű pazarlást tervezett. 40 millió € befektetéssel nem kevesebb mint 13 deradikalizáló központot terveztek építeni két év alatt, egyet körzetenként. A terv szerint egy-egy átnevelési osztály 25 fő a 18-25 éves korcsoportokból, tíz hónapos kurzusok. A kormánytervezők álmai szerint 3.600 átnevelt két évenként. Az átnevelő intézeteket, CPIC-nek neveztek el (Megelőzési, Integrációs és Polgársági Központ, Centre de prévention, d'insertion et de citoyenneté). Valami mázli folytán, az okot az olvasók egyedűl fogják megfejteni, mindössze egy (egy) otthont rendeztek be Cháteau de Pontourny-ben, egy nemzeti parkban, Franciaországt közepén, Tours városka mellett, ahol 732-ben, 500 kilóméterre a spanyol határtól, verték ripittyává Charles Martel gyalogos hadai a Spanyolországból (akkoron Al-Andaluz) Franciaországba és Európába betörő és meghódítani szándékozó Abdul Rahman al-Gafiqi erős számfölényben lévő muszlim lovashadait, ezáltal, megmentették önmagukat és egész Európát.

Nem tudom, hogy a hely választása szádékos volt e vagy sem, de 2016-ban a muszlimok győztek. Az említett Cháteau de Pontourny otthon személyzete 27 fő volt, ebből egy pszichiáter, öt pszichológus, kilenc nevelő és az évi büdzsé kettő és fél millió €. A listázott 8.250 szélsőséges radikális listáján szereplők közül mindössze 59 érdeklődő volt, melyekből csak 17 adott be felvételi folyamodványt, de csak 9 érkezett meg. Az egyik Mustafa S. volt, akit aztán 2017 januárjában Strassbourgban letartóztattak: vád kapcsolat a Bataclan színház egyik tömeggyilkosával. Azonfelül állítólag azért hagyta el az átnevelő intézetet, hogy Szíriában csatlakozzon az ISIS-hez. Úgy is mondhatnánk, hogy az átnevelésnek "revers effect"-je volt, vagyis megerősítette a terrormozgalommal való kapcsolatot.. A tíz hónapra tervezett deradiklizációs "tanulmányokat" egyetlen egy személy sem fejezte be.

Kép. Cháteau Pontourny deradikalizációs központ.

Egy a kilencből, mint kiderűlt nem is volt muszlim. Egy 24 éves terhes leányzó, Sabrina C., nem vallásgyakorló kathólikus család leszármazottja. A mamája így magyarázta a dolgot: "a leányom számára alkalom volt főzni tanúlni, és olyanok mellett tartózkodni akik olyanok, mint az állatok" A leányzó szerint nem találta helyét az intézetben, éjjelente sírt és azt hiszi, hogy csak azért vették fel az intézetbe, mert nem volt elég jelentkező. A dolog valójában úgy néz ki.

Semmi kétség a leírtak olvasása után, hogy az egész deradikalizalási ötlet egy halva született valami. Első dolog ami téves, hogy "csak" 8.250 deradikalizációs jelölt van. A minimálisnál kevesebb érdeklődő (59/8.250), beiratkozottak (19/8.250), az elenyésző számú megjelentek (9/8.250, abból egy nem is muszlim) és a zéró végzettek száma a totál bukás vitathatatlan bizonyítéka. A kudarcnak természetesen nincs tulajdonosa, noha úgy az igazságminiszter Jean-Jaques Urvoas, Philippe Bas szenátor, aki a deradikalizádciós kísérletről elkészítette a hivatalos beszámolót, valamint Eshter Benbassa (Törökországban született hitsorsosunk, Tel Avivban nevelkedett és egyetemének, majd Párizs egyetemének végzettje, számos történelmi könyv irója népünk történetéről), díjnyertes történész és politikus, nem mentesek nagy adag optimizmustól a folytatást illetőleg, noha szerintük is mindent előlről kell kezdeni. Optimizmusra ok nincs, az átnevelés megbukott és hasonló sorsra fognak jutni elkövetkezendő próbálkozások is, ha lesznek egyáltalán visszatérő kísértletek.

A deradikalizáció halva született ötlet. Védőoltás veszett kutyák számára nemcsak túl késő, de eredménytelen is.