Hogyan is nevelik a palesztin ifjúságot békére?

Mahmoud Abbas a Palesztín Hatóság tótum factuma tisztelgő látogatást tett Washingtonban Donald Trump elnöknél. Beszédében kiemelte, hogy a palesztin nép mennyire békeszerető és, hogy az ifjúságot ők a béke szellemében nevelik. Lehet, hogy vannak olyanok akik számára a béke szó maga mágikusan hat, sajnálatos azonban, hogy a Palesztín Hatóság fejének szavai messze vannak az igazságtól, sőt csak csupa szemenszedett hazugságok. Beszéde következtében, melyet kizárólagosan külföld számára hangoztat, mivel otthon a fordítottját hirdeti, azt szeretném bemutatni, hogy a béke szeretetével átitatott palesztinok hogyan nevelik a gyerekeiket egy olyan "örök békére" mely gyakorlatilag a halál propagálása úgy ellenfeleik az izraeliek, mint saját ifjúságuk számára, tehát békéről szó sincs, valójában a halál kultusza. Egyik mondsásuk: az izraeliek szeretik az életet, mig a palesztinok a halált. Mikor a muszlimok a békéről beszérlnek, saját meghatározásuk szerint "hudna"-ról van szó, melynek jelentősége a hadiállapot ideiglenes megszüntetése egy meghatározott időszakra, mely alatt igyekeznek felfegyverkezni és mikor elég erősnek érzik magukat felújítják a fegyveres konfliktus, nem szükségszerűen a szerződés idejének letelte után, hanem előbb is, ha elég erősnek érzik magukat. Ezt a játékot játszák a muszlimok Mohammed próféta idejétől, mikor 628-ban Muhammed 10 éves "békeszerződést" kötött mekkai ellenfeleivel (ú.n. Hudaybiyya szerződés, hudna , nem béke, inkább fegyverszünet), de már két évvel később 630-ban megszegte és ellenfeleit legyilkolta. Ugyanerre célzott Jasser Arafat az Oslo Békeszerződéssel kapcsolatban, mikor megkérdezték az ú.n. békével kapcsoloatban.

1. Kép. Trump és Abbas.

Előlegként be kell mutatnom az UNRWA és magának az ENSZ-nek dicstelen szerepét evvel a békeneveléssel kapcsolatban. Az ügy kivitelezője az ENSz UNRWA nevű szervezete. Az UNRWA, az Egyesült Nemzetek alapítványa, Relief and Work Agency (segély és munka ügynökség), 1949-ben lett alapítva, majdnem egyhangú szavazattal, maga Izrael is mellette szavazott (vagyis az arab államokkal együtt szavaztunk), mindössze a szovjet block és az akkori Dél Afrika ellenezték, kétségtelen helyesebben értékelték a jövőt. Az UNRWA egy hatalmas üzleti vállalkozás, mely immáron a hatvannyolcadik sikeres üzletévét produkálja. Évi büdzséje átlagban egy bíllió US$, de már 1.2 billió is volt. A finanszírozó mecénások: élén természetesen Amerika negyed billióval, egyébb élenjáró balekok Svédország, Anglia, Kanada, Norvégia valamint Hollandia közel 50-50 millióval, utánuk a sor még hosszú. Akik nem adnak egy megveszekedett fityinget sem, azok természetesen az arab országok, beleértve az olajállamokat, akik a jótékonycélra egyébként sem áldoznak. A II. Világháború utáni közel egymillió zsidó menekültet, beleértve az arab államokból kiűzötteket, a világ tizmilliónyi zsidósága sikeresebben támogatta, mint a világ 1.5 billiárd muszlimjai a 652.000 palesztín menekültet.

Az UNRWA nevű nagy üzletnek 25.000(!) alkalmazottja van, 99%-ban palesztinok, vagyis mindössze 250 nem palesztín, főleg azok vezető pozícióban vannak és élvezik a magas fizetéseket, de a palesztinoknak sincs mit panaszkodniuk. A büdzsé 70%-a nevelési célokra megy, tyehát a fizetések átlaga évi 12.000 US$. A "menekültek" gyermekeinek 15 éves korig ingyenes iskoláztatást biztosítanak, és e célra mintegy 700 (!) iskolát építettek, melynek , a személyzete k.b. 20.000 alkalmazott. A 2010-es iskolatanévben a diákok száma félmillió volt! Mellesleg, az UNRWA iskola épületei remek rejtekhelyül szolgálnak háború esetén a hamasz és egyébb fegyvereseknek, lásd az utóbbi gázai konfliktusokat. Mikor az UNRWA iskolák felhasználása háborús celokra kiderűlt, sokat beszéltek az ENSz-ben, de minden maradty a régiben.

2. Kép. Fegyvergyakorlat gyerekeknek. Egyenlőre fából készült fegyverrel.

1949-ben a palesztín menekültek száma az ENSZ hivatalos adatai szerint 652.000 volt. A 2015-ös számadatok szerint a listázott menekültek száma 5.149.742, vagyis 7.89 szerese, valóban csodálatos szaporodás hét évtized alatt, megszégyeníti a földkerekség bármely nemzetének szaporodási ütemét, talán még a nyulakét is. Ehhez a számhoz hozzá kell plusz kalkulálni azon "menekülteket", akik sikeresen kivándoroltak, és azokat akiknek mégis sikerűlt beilleszkedniük azon országokba ahol a menekülttáborok vannak, a helyi arab kormányzat tendenciói ellenére is. Az UNRWA üzleti sikere és az arab államok azok, melyek nemcsak, hogy visszautasítják, de aktívan meg is akadályozzák a palesztín menekültek beilleszkedését és sikeresen állandósítják az arab menekültek problémáját. Voltak ugyan balul sikerűlt kísérletek a palesztín menekülteket befogadására, példáúl Kuwaitban (mintegy 200.000-et), melyek jól beilleszkedtek és máig is boldogan élhettek volna, de mikor Saddam Hussein meghódította Kuweitet a palesztinok lelkesen és álnokúl Saddam oldalára álltak. Ezért a finálé után a sértődött kuwaitiak az utolsó szálig kiebrudálták őket. A hétéves libanoni polgárháború alatt sem nevezhető a palesztín menekültek szerepe pozitívnak (lásd alant). A jelenlegi sziriai konfliktusban is részt vesznek, valamint a jelenlegi egyiptomi történések ellen is élesen tüntettek. Ennyit a palesztinok beilleszkedési és alkalmazkodási tehetségeiről.

3. Kép. Gyerekek piromániás előkészítése a Jihadra.

Az ú. n. "menekült táborok" Jordán (10), Libanon(15), Sziria (15), Gaza (8) és a nyugati palesztín részeken (19) vannak. Összesen 67 tábor, melyből Libanonban négyet leromboltak a 2007-es polgárháborúban. A táborok zömét a felszabadító háború utáni években alapították, de nem szükségszerűen, mert Jordániában 1968-ban hat új tábort állítottak fel. A táborok népessége néhányezer főtől 112.000 főig, a Jarmuk tábor Sziriában. Kezdetben sátortáborok voltak, de a sátrakat már régen házak cserélték fel, úgyhogy a "menekült tábort", nem lehet megkülönböztetni a környék településeitől és városaitól. Sokan vannak olyanok akik nem laknak a menekülttábor területén, de menekült státuszuk változatlanúl megtartják, méghozzá hivatalosan. Az UN nagygyűlés194-es határozata szerint, a menekülteknek joga van visszatérni, feltéve, ha "békességben akarnak élni szomszédaikkal". Az utóbbi valójában eszükbe sincs, sőt, rosszabb nem kis mértékben a tendenciózusan "reváns" céljait szolgáló iskolai nevelés következtében az UNRWA financiális és "erkölcsi" támogatásával.

.

Kétségtelen, hogy az UNRWA bomba üzlet, nincs szűkében anyagiaknak. A tanulási év befejezése után, évente ingyenes nyári táborokat rendeznek az iskolák keretein belül. A multévi résztvevők száma kereken félmillió gyerek. Az nyári táborok nevelési szisztémáját egy riporter csoport egy 18 perces videófilmen mutatta be. A nyári tábor megtévesztő mottója "A Béke Itt Kezdődik", de valójában erről szó sincs, hiszen a táborok neve "Jihad Camp", vagyis a szent háború mely masfél évezrede folyik mindenki ellen. "Béke" vagy Jihad, nem kis különbség. Az első talány, milyen meggondolás következtében támogat az ENSZ az UNRWA révén a jóindulatú és bőkezű adakozók pénzéből egy olyan szervezetet, melyben gyerekeket oktatnak, és amely egy irtóháború (Jihad) szentségéről prédikál? A gyerekek, saccolásom szerint 11-15 évesek, csoportokra vannak osztva, minden csoport egy angol mandát időbeli arab falu nevét viseli, nem feledkezve meg Jeruzsálemről, Haifáról, Natanjáról, stb., melyek nem tipikusan arabok által alapított települések. A személyzet, tanítók és oktatók, mint említettem palesztinok, az irányvonal a Palesztín Hatóság és a hamasz irányelvei.

4. Kép. Gyerekjáték a Jihadra. Cionista foglyot cipelnek.

A riportfilm bemutatja, hogy a nevelési programm semmi más, mint egy rendszeres, hazúg agymosás és a gyerekek, a tanítók és az oktatók ugyanazt a szöveget szajkózzák. 1948-ban történt a "Nakba" (katasztrófa), mikoron is, egyszerűen jöttek a zsidók és elzavarták a békés és jóindulatú palesztínokat. Mégcsak egy halvány említése sincs annak, hogy hét arab állam megtámadta a kis Izraelt. Ezt a kérdezettek (gyerekek és felnőttek egyaránt) vagy nem tudják koruknál fogva, vagy az évtizedes butítás következményeként nem hallották és nem is akarják tudni, tehát kiradírozták a történelemből és agyukból egyaránt. "Elzavarták atyáinkat házaikból ahol laktak jóban és becsületben. Kizavarták falvaikból és városaikból, most sátrakban laknak. De, Insalla, visszatérünk erővel és becsületben, tudással, harcunk révén, a Jihad és Allah segítségével Insdalla hazatérünk". Második talány: az ENSZ nem látja, hogy mindez ellentétben áll az emlitett 194-es határozattal?

A tanítók, leginkább nőszemélyek talpig feketében, de legtöbben fátyol nélkül, az ezeregy éjszaka meséinek naív stilusában oktatják a gyermekeket, és szavalókórusban vezénylik a gyerekeket a betanított válaszra. A mesék krőzusi gazdagságról szólnak amit maguk mögött hagytak, villákról, autókról, palotákról, ami természetesen visszajár, de nemcsak visszajár, mi sem természetesebb, jóvátétel is megilleti őket. Szamaras kordékról és igás tevékről, viskókról, bádogházakrópl, földhözragadt szegénységről, egy árva szó sem. Igen kedvelt meserész az autózás, a tengerpart, az tengerparti kedvenc szórakozás, a hajókázás. Annyira belelendűl a tanítónő a mesébe, hogy sorolja a tengerparti városokat, Haifa, Jaffa, Nazaret, mely utóbbi valójában nem is tengerparti város. Aztán a kérdés a gyerekekhez: akarjátok mindezt, a tengert? Szavalókórus: Igen! igen! Ki nem akarná? A menekülttábor házai (!) amit az UNRWA épített, nem ami otthonunk. Haifán, Jaffán, Akkó, Nazaretben laktunk és a tengerpart a mienk volt és ki vette el? A jehudim! Akartok visszamenni? Szavalókórus: igen!

5. Kép. Már nem tréfa, gyerekek Kalcsnikovokkal.

Néhány egyenes idézet. A megkérdezett Ahmed Souje, oktató, Balata, fiúískola: "Az egyedüli lehetőség, megvalósítani a visszatérési jogot, vér vérért, szemet szemért. Ahogy kiüldöztek bennünket, mi fogjuk kiüldözni őket". Fadi Muslemi oktató, Balata. "A cionista bandák 1948-ban kiüldözték a palesztinokat tulajdonukból. A nakba óta a palesztín politikusok tárgyalnak. Az intifádák révén visszaszereztük, földünk 18%-át. Ez példa arra, hogy amit erővel vettek el, erővel lehet visszavenni. Ha én nem térek vissza, gyerekeim, vagy unokáim visszatérnek. Nem lehet másként". Fatma, kislány, kb. 14 éves, Balata. "Visszatérek Kfar Kaszembe, bármit csinálnak a Jehudim. Legyőzöm őket. A Jehudim és keresztények (?!) hitetlen rablóbanda, nem tisztelik Allah-ot, nem imádkoznak Allah-hoz és gyűlölnek bennünket". Egy feketébe burkolt tanítónő Balata-ból. "Mi történt nálunk? Sahidok áldozták fel magukat, öngyilkosok és rabok. (Kérdés a gyerekekhez) Melyiktek családjában vannak sahidok? Melyiktek apja vagy testvére sahid, vagy rab? Miért áldoztunk sahidokat? Azért, hogy el-Akcát felszabadítsuk és visszatérjünk Haifára! Palesztín a Jordán folyó és a tenger között van.", legalább is a Palesztín Hatóság által nyomtatott iskolai és egyébb térképeken. Ezután a lelkes tanítónő háromszor szavalókórusban válaszoltatja minden egyes kérdéseire a gyerekeket. "Haifát és Akkót akarjuk!" "El-Akca miénk, a gyerekeké!" "Palesztín a Jordántól, a tengerig!" A gyerekek ordibálnak. Utolsó példaként egy 14 éves balatai kislány, aki énekelve közli mondanivalóját. "Ha meghalunk mint sahidok a mennyek országába kerülünk, mivel az élet felnőttekké tett bennünket. Palesztín nélkűl, nincs gyermekkor. Már teljesítettük az imádkozásunk követelményeit. Ne mondjátok, hogy gyerekek vagyunk, ez az élet felnőttekké tett bennünket". Néhány kislány meg is rajzolta a jövő palesztínt, a Jordán folyótól a tengerig.

6. Kép. Snájdig gyerekhadsereg, nem annyira a békére, inkább önáldozatra készen a Jihad oltárán, a cionizmus és minden hitetlen ellen.

Számos más tanító és gyerek, hasonló stilusban és tartalommal válaszolt a kérdésekre. Nem úgy néz ki, hogy az UN 194-es határozatot valaki is komolyan veszi. Amellett nehezen hihető, hogy évi egy billió dolláros üzletet, valaki is be akarná zárni. Az említettek nyomós bizonyíték arra, hogy az UNRWA bőkezű finanszírozása segítségével szisztématikus butítás folyik a "menekült táborok" 700 iskolájában, nemcsak a tanév alatt, de a nyári táborokban is. Szemrebbenés nélkűl hazudoznak a multról, dicsőségről, a hősiességről, a vagyonaikról, az önfeláldozásról. Tudatosan.félrenevelik a naív ifjúságot, gazdag multról mesélnek. Ilyen nevelés mellett kétes, hogy a Mahmoud Abbas által Trump előtt említett "ifjúság békére nevelése" valóban komoly, de nemcsak az ifjúságot, hanem magát a palesztín lakosságot is. Az UNRWA és az UN égisze alatt egy milliárd dolláros üzlet virágzik, de sem az UN sem az említett adományozók nem tudnak semmit arról,. hogy mi is történik a pénzzel, és a fenntartott iskolákban milyen szisztematikus Jihad nevelés folyik. Mit fog csinálni az a elbutitott ötmillós embertömeg, mikor rájön, hogy testvérei szisztematikusan és tudatosan félrevezették.

Utólsó és harmadik talány. Az UN finanszíroz egy hazug tanítási rendszert, mely az ifjúságot nem békére tanítja, ami az UN alapelve, hanem revansra, szent háborúra és a felelőség őt terheli. Elérkezett az idő az UNRWA nevezetű vállalat bezárására. Az izraeli illetékesek, akik remélem tudják mi folyik a menekülttáborokban a nevelés terén, tudatják-e az adakozókkal, hogy pénzeik segítségével, gyakorlatilag a Jihadra nevelik az ifjúságot? Jihad, nem szükségszerűen és kizárólagosan zsidok ellen van és mint számos példa mutatja a keresztények, sőt, maguk a muszlimok ellen is.

Mahmoud Abbas két nyelven beszél. Az egyiken mézesmadzagot árul, a békeszerető naiv vilag számára, a másikon fegyvert csörget saját népe előtt. Nem kell a béke reményében álmodozni, ingyen nem adnak semmit, bekét sem. Jobb és biztosabb út ha a latin közmondást követjük: "Si vis pacem, para bellum".