A palesztín testvéri szeretet jegyében

Mikor 2005 szeptember12.-én befejeződött a gázai övezet kiürítése Ariel Sharon miniszterelnök kezdeményezésére, sokan, főleg az optimista bal fellélegeztek, annak a reményében, hogy valami megmozdúlt a hőn áhított béke irányában, de igen hamar kiderűlt, hogy a palesztín békepartnereink, nem változtak semmit. A gázaiak örömmámorukban leromboltak mindent ami a "jahud"-okra emlékeztette, beleértve a virágzó mezőgazdasági településeket és amelegházakat,, melyek épen való átadásáért a szegény palesztinoknak, az idealista amerikai zsidó szervezetek naivan de drágán megfizettek.

A Palesztín Hatóság (PH) állítólag a demokrácia hive, szóban legalább is, az is kizárólagosan csak külföldön, ami abban nyilvánúl meg, hogy elfogadja a demokratikus államok pénzügyi es politikai támogatását. Ami a demokrácia gyakorlati oldalát illeti otthon, az nem igen kerűl használatba, úgy is lehet mondani, hogy egyáltalán nem, sem a múltban, sem a jelenben és ami a jövőt illeti, sok remény arra sincs. A PH parlamentjében 132 poszt van és a többségpártnak a miniszterelnöki pozíció. Miután Jasser Arafat az első prezident 2004 novemberében egy franciaországi kórházban szádékosan homályos körülmények között visszaadta hánytatott életű lelkét teremtőjének és bevonúlt Allah paradicsomába elfoglalni a predesztinált helyét.. Arafat 1958-tól a fatah alapításától kezdődően annak a vezére volt különbő titulusok alatt, majd örökös prezident haláláig. Mint egy demokratikus államban illik egyszer (1996-ban) "demokratikus" választásokat rendeztek, melyet a hamasz az ellenzéki párt bojkottált. Arafat fatach-ja a nyertes mindössze 55 széket kapott a 132-ből, de ez nem zavart senkit és az Arafat féle palesztín demokrácia zavartalanúl haladt előre, egészen a raisz haláláig. Az emlitett 1998-as választáson kívűl ilyesmivel Arafat nem foglalkozott.

Kép. Mindenkinek jó kedve van.

Mahmoud Abbas (Abu Mazen) Arafat uralkodásának utólsó két évében a miniszterelnöki pozíciót birtokolta, majd 2005-ben rendezett elnöki választásokat megnyerte 62.5%-al Mustafa Bargouti ellen 19.5%, melynek eredményeképpen négy éves terminusra elnök lett, a palesztinok második prezidentje és mint tudott tény már 13 éve ül e pozícióban. Több választás nem volt. Ami a miniszterelnöki posztot illeti, azt ezalatt a 13 éve alatt már hatodik személy tölti be. Elnöki hivatalbalépését Abbas egy malőrrel kezdte, melynek negatív utóhatásai máig is masszívan érezhetők. Elhitte, hogy a palesztinok valóban demokraták és 2006-ben parlamenri választásokat rendezett ami ugyan nem érintette magának a prezidentnek a pozícióját, csakis a 132 parlamenti poszt benépesítését és a miniszterelnöki széket. Azt is lehet mondani, hogy a választások úgy Abbas mint népe számára, tragikusan végződtek. A hamasz ekkor nem bojkottálta a választásokat és meg is nyerte: 44.5% szavazattal 74 parlamenti posztot nyert, míg a fatah elnök Farrouk Kaddumi 41.5%-al csak 45-öt. A miniszterelnök a hamasznyik Ismail Haniyeh lett.

Kép. Abbas elnök és Haniyeh miniszterelnök Gázában tanácskoznak baráqti légkőrben, 2007 áprilisában, két hónappal a puccs előtt.

Abbas PH elnök és a Gázában székelő Haniyeh miniszterelnöke a nyilvánosság előtt a mindíg a legnagyobb mértékű egységről és kooperációról beszéltek és palesztín zászlóval és virágcsokrokkal díszitett helyiségekben tárgyaltak és fényképeszkedtek, utóljára 2007 április 5.-én Ázában. Haniyeh vágyai nem azonosak voltak Abbas álmaival. Ő az egész PH-t akarta. Tudván, hogy katonailag erre a nyugati részeken képtelen, hát megelégedett (időlegesen) a gázai övezettel. Haniyeh miniszterelnök fellázadt elnöke Abbas ellen és 2007 junius 10.-én a hamasz fegyverrel támadta meg a fatahot a gázai övezetben, ugyanakkor a csend a két fél között zavartalanúl folytatódott a nyugati part területein, mert ott Abbas katonailag erősebb volt. A konfliktus véres összeütközések és esztelen leszámolások jelképezték, példáúl a hamasz ledobta Mohammed Sweiki-t az elnöki gárda tisztjét a tizenötödik emeletről, bosszúból a fatah legyilkolta a gázai nagy mecset imámját Mohammed al-Rafiti-t. Jó muszlim szokás szerint, akik nemrégen csókolóztak, most ádázúl gyilkolták egymást. Öt napos vérengzések után a hamasz átvette az uralmat a gázai övezetben. Haniyeh megszünt a PH miniszterelnöke lenne és elfoglalta Gaza övezet vezérének posztját. A hivatalos közlések szerint az öt napos vérengzésnek 120 fegyveres és negyven civil esett áldozatúl. A sebesültek száma 550. Ezeket az optimista adatokat nehéz elfogadni, mikor filmdokumentációja van annak a mészárlásnak, mikor mikor néhánytucat fatah harcost aki megadta magát, a hamasznyikok lelövöldöztek, majd akik nem néztek ki elég hullának, azt a biztonság kedvéért fejbe is lőtték. A revansgyilkosságok, ha alkalom adódik rá, folytatódnakm és erre na legjobb ok az izraellel való konfliktusok. Az Izrael-Gáza katonai konfliktusokat a hamasz arra is felhasználja, hogy legyilkoljon néhánytucat fatah-ot "árulás" megokolással.

Kép. Mint a jó házasság: szeretet és gyülölet.

Az állandó fatah-hamasz ellenségeskedés folyik, annak ellenére, hogy az elmúlt tíz év folyamán nagyhangúan nem kevesebb mint négyszer harangozták be a "kibékülést" a két harcos frakció között. Amilyen hangos volt a kibékülés, olyan halk volt a sikertelenség beismerése. Egyszerűen abbahagyták a pofajártatást. Financiális téren a fatah élén Mahmoud Abbas-szal több anyagiakkal rendelkezik, mint a gázai hamasz. A központi kormányzat (PH) folyósítja rendszerint a gázai közhivatalnokok fizetését és a gázaiak által használt villanyenergiáért fizet Izraelnek és gyógyszert importál. A fatah beszüntette úgy a hivatalnoki kar fizetésének folyósítását, mint a fizetést Izraelnek a villanyenergiáért és a gyógyszerellátásért. Ennek következtében a hamasz megtört és a szokott magas tónusokban kihirdették a "megegyezést", számszerint immáron az ötödiket. Ezúttal úgy mondják, hogy Egyiptom játszotta a sikeres közvetitő szerepét és azt finanszírozza is. Az igazat megvallva Egyiptom több mint gyűlöli a hamaszt, nem véletlenül, hanem a Muszlim Testvériséggel és a 13 hónapig elnök Muhammed Mursi-val való paktálásai miatt, valamint, a Szinaj félsziget lázadóinak támogatása miatt.

Noha általában eddig öt megegyezésről beszélnek, de valójában nem kevesebb, mint tíz megegyezés volt, nem is beszélve olyanokról, melyek a 2007-es fegyveres gázai konfliktus előtt voltak, s melyek mindegyike már füstbement. Példaként említek egyeseket: 2008 március 23 Sanaa, Yemen. 2009 Kairo (a gázai izraei-hamasz konfliktus után) megegyezés melyet átbeszélték 2010 január 25.-én, majd elfelejtették. 2012 február 7.-én aláírt "Doha egyezményt", melyet már másodjára írtak alá február 18.-án, majd harmadjára, ekkor már Kairóban 2012 májusában, mikor az egyiptomi elnök Mohammed Morsi a Muszlim Testvériség tagja volt.. Ezután már nem is beszéltek róla többet. A színjáték újra és újra megismétlődik, majd feledésbe merűl.

Ami a fatah-ot illeti itt-ott azt hangoztatja, hogy hajlandó egyezményekre, mig a hamasz élesen elutasít minden kapcsolatot Izraellel és a Hamas Charter 1988 szerint Izrael elpusztítására kötelezte magát. Evvel kapcsolatban a "megegyezés" nem említ egy szót sem. Mi több, az PH anyagi támogatása lehetővé teszi a gázai alagutak építésének folytatását. Az egyezmény egyébb pontjai is homályosak. A gázai biztonság továbbra is az Ezaddin el-Qassam (a hamasz fegyveres szervezete) kezében marad, az az Ezaddin el-Qassam, amely a fatach embereit szisztematikusan legyilkolgatta. Hihetetlen, hogy Abbas elhigyje, hogy ezek a fatah biztonsági embereit újra beengedik Ázába.

Abbas okos, ha akar, akkor realista politikus. A hamasz számára még minap Abbas meghatározásai "áruló" és "Izrael bábja" voltak. Hihetetlen, hogy minap halálos ellenségét, nemcsak politikában, hanem a szó valódi értelmében is, a hamaszt ismét a palesztín politikai élet szerves részéve akarná tenni. Ha 2007 június 10.-én Abbas véletlenűl Azában tartózkodott volna, ma nem élne. Abbas tisztában van azzal, hogy a hamasz egyetlen célja a hatalom megszerzése. Ugyanakkor a hamasz is jól tudja, hogy Egyiptom nem a hamasz javát, hanem Abbas céljait szolgálja.

Az egyezmény szerint a hamasz féle "árnykormány" megszűnik, de kevés valószínűség van arra, hogy a PH visszanyeri a vezetőszerepet a gázai övezetben. Ez nemcsak a politikai vezetőség szemponjából igaz, de sokszorozottan illeti a biztonsági erőket. A pénzügyi folyósításokat a hamasz ellenezni nem fogja. Egy további furcsa dolog, hogy a PH területein (Judea és Samaria) Abbas biztonsági egységei semmi engedményeket nem tettek a területeken lakói hamasznyikoknak, akik továbbra is szenvedik azok vaskezét.

Abbas túláradó külsődleges lelkesedésében az ENSz folyó év szeptemberi naggyűlésén mélyen elítélte az angolokat az 1917-es Balfour deklaráció miatt, melyben hazát biztosítottak a zsidóknak az akkor virágzó, fejlett, gazdag és haladó (így Abbas) 600.000 lakosú Palesztín melyben az akkoron 90.000 zsidó lakott. Mi több, Abbas nagylelkűen biztosította, hogy azok a zsidók máig is palesztinoknak számítanak.

Ne legyen kétsége senkinek ezúttal az ötödik, (valójában a tizedik) megegyezés, de bizonyára nem az utolsó. Valódi célja a második fél kijátszása és az egyeduralom megkaparintása. A megegyezések nem érnek annyit mint a papír, melyre irattak