Ki is veszélyezteti a világbékét?

Európa Németországábanj 1933-ban egy Adolf Hitler nevezetű kalandor kancellárságával egy véres nácifasiszta diktatúra született. Megalapítója börtönévei alatt leírta krédóját "Mein Kampf" című könyvében, mely szerint ezeréves náci birodalma szükségletei szerint az emberiséget három csoportra osztotta: a felsőbbrendű ariák, a szolganépek és a kiirtandók. Azonfelül népe számára "életteret" (Lebensraum) keresett az akkori Szovjetúnió termőföldjein és tanait szétszórta szerte a világon. A könyvet mindenki olvashatta, de aki olvasta is, nem azért olvasta, hogy megértse a benne irottakat, nemcsak a kapitalista világ, de az ujjonan született kommunista "nemzetközi" világmozgalom, amely aztán 22 hónapon át (1939 augusztus 23-tól 1941 június 30-ig) a nácifasiszta Hitler szövetségese volt, felosztották Lengyelországot egymás között és a kommunista Szovjetúnió másfél éven át elárasztotta náci szövetségesét mezőgazdasági termékekkel és hadi célokra nélkülözhetetlen nyersanyagokkal.A szerződést Hitler 1941 június 30.-án annulálta és július 22.-én volt szövetségesét megtámadta, lerombolta és szisztematikusan legyilkolta, tehát a "szövetséges" a nácik véres áldozata lett és megtanúlta a leckét. Ezután a Szovjetúnió a kapitalisták szövetségese lett és sikeres és fontos partner a fasizmus legyőzésében.

Európa államai sem voltak okosabbak a Szovjetúniónál és egy kicsit többet-kevesebbet szimpatizáltak a nácizmussal, hisz az azt hirdette, hogy harcol a kommunizmus ellen és Németországban gyilkolta is a kommunistánakat, előbb a náci Németországban, aztán ahol tehette. A "megfontolt és békeszerető" Európa mindenre hajlandó volt, a különféle szerződéseket tömegével kötötték, de azoknak semmi gyakorlati értéke nem volt. Egy Neville Chambelain nevű angol miniszterelnök fáradthatatlan volt békeszeretetében és hogy Hitlerből békeszerződést erőszakoljon ki, abból a Hitlerből, aki nemcsak, hogy nem akart békét, de nyiltan háborút készített. Ez a Chamberlain kierőszakolt abból a "békeszerető" Hitlerből aki 1938 március 12.-én annexálta Ausztriát, egy München szerződést 1938 szeptember 30.-án, mely a szudéta vidéket már másnap október elsején a náciknak adta, majd féléven belül 1939 március 15.-én a nácik megszállták a feldarabolt és katonailag tönkretett Csehszlovákiát. Folytatás nem késett: 1939 szeptember 1.-én [e Lengyelország megtámadása és felosztása a nácik és a szovjet között, majd a II. Világháború. Így néztek ki akkor a békeküzdelmek és a szerződések.. Volt ugyan egy angol, aki átlátott a nácikon és háborúról beszélt, de az cak fecsegés volt és komoly politikusok nem számoltak vele. Winston Churchill volt a neve, kövérkés volt és kopasz, állandóan szivarozott és az alkoholt sem vetette meg. Ki is vehetett akkoron egy ilyen háborús uszítót komolyan, mikor békéről volt szó? Igaz ugyan, hogy aztán kiderűlt, hogy az emlitettnek még is igaza volt, béke füstbement, 50 millió áldozat, rombolás, dehát meg kellet próbálni.

Azóta mintegy 80 év telt el a történelem megismétlődik, új szereplőkkel. Igaz ugyan, hogy a vezetőik nem írnak könyveket, de nem kell túlzott fantázia megérteni, mit is akarnak. Elég ha megfigyeljük mi folyik saját orszagaikban, levonhatjuk a következményeket, mi vár a szomszédállamokra és az egész emberiségre. Militarista diktatorikus államok, melyek tömegpusztító fegyverekkel telítik meg arzenáljaikat, melyekkel fenyegetnek és milliók pusztulás'at okozhatják. Igen érdekes, hogy mindkét állam szélsőségesen Izrael ellenes, akik nem is határosak Izraellel és ha szavaiknak hinni lehetne "nem antiszemiták", márha a két fogalmat egyáltalán el lehet különíteni. Az egyik az Ázsiához tartozó koreai félsziget felének birtokosa, mely Korea államisága két évszázaddal az időszámítás előtt kezdődött. A félsziget 1910-től 1945-ig, a második világháború végéig véres Japán szamuraj uralom alatt szenvedett. 1953-ban a félsziget állam egy hároméves véres háború után kettészakadt, szovjet-amerikai megegyezés alapján, a 38-as egyenlítő vonal alatt és felett, az északi részében lokalizált kommunista Észak Korea (hivatalosan Demokratikus Népköztársaság) és a déli részen fekvő demokratikus Dél Korea. Gyakorlatilag a két ország lakossága egy nép és területük 120 (észak) és 100 ezer (dél) négyzetkilóméter. Lakosság szám szempontjából délen 50 millió, mig északon csak a fele.

Ha a két "testverállámot", akik jelenleg egymásnak ádáz ellenségei összehasonlítjuk szinte elképesztő különbségeket állapíthatunk meg, melyek félreérthetetlenűl bizonyítják, hogy a demokratikus államrend jóval felsőbbrendűbb, mint a kommunista államszervezet, mely magát szerényen demokratikusnak és "Népköztársaságnak" nevezi. A két állam létét 1953-ban kezdte semmiből, egy véres hároméves testvérháború után. Dél gazdaságilag fejlett és virágzó állam, egy polgárra eső átlag nominális GDP (totális nemzeti termelés) 29.114 US$, 26.-ik a világranglistán. (Israel. 37.292 GDP 24.-ik a listán). Déli rokonaival szemben Észak Korea 194 államot felsoroló a ranglista 180. helyét foglalja el, évi 648 US$ átlaggal, vagyis 42-ed része annak, amit egy délkoreai polgárra esik. 648 US$ évi átlag az éhség határán van, Valójábaban 1994-1998 között súlyos éhség dúlt Észak Koreában, melynek tömeges áldozatai voltak, negyedmillió és három és fél millió között, függően attól, hogy ki szolgáltassa az adatokat. Az éhinségnek nemzetközi segítség vetett véget, értsd ez alatt, hogy Amerika es Dél Korea, az állandó ellenségek, több segítséget nyujtottak, mint Észak Korea állandó barátai.

Ez az éhinség küszöbén tengődő Észak Korea egymilliós hadsereget tart fenn (a lakosság 4%-a), és filmfelvételeken el lehet csodálkozni a tábornokok seregén, melyeknek mundérján a kitüntetések tömegétől nem lehet látni a gombokat. A hadsereg ugyan felszerelésben meglehetősen hiányos és nem is modern, de emellett igen fejlett interkontinentális rakétákkal rendelkezik és atomfegyvere is van, mely utóbbiakkal déli testvérállamát, Japánt és Amerikát nyiltan fenyegeti, noha az említettek az elmúlt hat évtized alatt valójában nem veszélyeztették a rendszert, inkább megmentették.

Kep. Kim Jong Un generálisai kitüntetésekkel már a mundérujjon és a nadrágokon is.

A másik harcias kedvű diktatórikus vallásállam a siita muszlim Irán, mely az I.E. hatodik században Darius által alapított Perzsa Birodalom folytatása, jelenlegi nevén Irán Iszlám Köztársaság. Memento, hogy a muszlim vallás terjeszkedése kezdetén a perzsák annak esküdt ellenségei voltak. Napjainkban Irán elnyomja nemcsak muszlim kisebbségeit a kurdokat, melyek 80 millió lakosságának 10%-a, de tennen vallásának egyébb ágazatait is, bahait és az achmediát, amellett állandó fegyveres konfliktusban van a szunni muszlimokkal, Irákban, Sziriában, Jemenben. A siita-szunni konfliktus ellenére Irán támogat szunni terrorszervezeteket, mint példáúl a Hamaszt, dehát a muszlim politikát mindíg nehéz volt logikusnak tartani, vagy megpróbálni megérteni. Mind amellett Irán a nemzetközi terror lelkes támogatója, financiálisan, kiképzésben, ideológiában és vezetésben.

Irán szunni muszlim szomszédai nem a legnagyobb örömére, noha másoknak sem kell, hogy ez örömöt okozzon, az atomfegyverrel való felszerelését szorgalmazza és ennek megkönnyítésére egy nemzetközi szerződést kötött az öt vezető nagyhatalommal, mely mintegy nemzetközi felügyeletet tesz lehetővé az atomfelfegyverzés lassítására/megakadyozására (a nem kívánt rész törlendő, de a tényeken úgy sem változtat semmit). Az illetékes nemzetközi ellenőrző szervezetek már bevallották, hogy az ellenőrzés nem ér semmit, tehát a szerződés leple alatt, Irán csendben dolgozhat és haladhat az atomfegyver fejlesztés útján. Ezen előny mellet van egy nem kevéssbé fontos rész a szerződésnek, mely megszüntette az Irán elleni gazdasági bojkottot. Az ominózus szerződés paralell a gyászos München szerződéssel és az adott esetben egyedül az ayatullák céljait szolgálja. A jelenlegi kor Chamberlainjeinek hada azon szorgoskodik, hogy bebizonyítja mennyire is fontos e szerződés, noha azt Irán kezdetétől fogva szisztematikusan megszegi. Nem is annyira a gazdasági részét, de ami az atomfelfegyverzést illeti, totálisan. Mesébeillő megokolásokkal igyekeznek megokolni, hogy miért is kell egy olyan München másolat szerződést folytatni, melyet az Irán nem is gondol betartani. Példaképpen említem a bukott demokrata elnökjelölt szenátor, a zsidó Chamberlain, Bernie Sanders megokolását: "ha Trump -akit nem talál szavakat elítélni- így kezeli az iráni atomügyet, ártalmas Amerika számára, mert senki sem fog vele hajlandó lenni szerződéseket kötni". Nincs mit aggódnia Sandersnek, Hitlerek, Észak Kóreák és Iránok mindíg lesznek. Az aggasztó, mi lesz ha Amerika nem lesz?

Közel két év tárgyalás után 2015 június 14.-én Bécsben, a nagyhatalmak (P5+1, US., Anglia, Kina, Oroszország, Franciaország és a +1 Németország), aláírták az Iránnal kötött paktot, melyet JCPOA-nak is neveznek (Joint Comprehensive Plan of Action, a meghatározás Obama találmány). Iránnak minden oka megvan, hogy a markába nevessen. Ez már nem az első szerződés melyet Irán aláírt, anélkűl, hogy betartotta volna. Azt az előbbi szerződést, ha valaki még emlékszik rá, Nuclear Non-Proliferation Treaty (Atomenergia Nem-Fejlesztés Szerződés) melyet Anglia, Amerika és Oroszország kötöttek 1968-ban, 1970-ben lépett életbe, melynek Irán elkötelezettje volt, de esze ágában sem volt betartania, hasonlóan a JCPOA akttal. A gyengébbek kedvéért idézzünk csak egy sort a 2015-ös szerződésből, melyen alig száradt meg a tinta, már megszegtek: "Irán ismételten megerősiti, hogy Irán semmi körülmények között sohasem fogja keresni, fejleszteni vagy beszerezni az atomfegyvert" A sorból világos, hogy az irániak kötelezték magukat arra, hogy nem törekednek soha atomra! Természetesen csak papiron. Iránnak már a 2015-ös szerződés megkötése elő volt tudása és gyakorlata az atomenergia területein. A német illetékesek a Der Tagespiegel lapjain így vélekednek: "A 2015-ben kötött nukleáris megegyezés ellenére, Irán nem adta fel Németországbani illegális aktivitását. Biztonsági illetékesek szerint az ayatullah rezsim a folyó év folyamán is (2017) erőfeszítéseket tett, hogy nukleáris és rakéta programmhoz szükséges anyagokat beszerezze Németországban". Ennyit az ayatullák szavahihetőségéről és béke szándékairól.

Kép. Ausztria Bécs 2015 július 14. A JCPOA ünnepélyes aláírása. Mindenki mosolyog, az irániak nevetnek. Balról jobbra: Frederica Mogherini EU főtitkár, Mohammed Jared Zarif iráni külügyminiszter, Ali Akhbar Salehi az iráni atomenergia fönök, Sergej Lavrov orosz külügyminiszter, Phillip Hammond angol külügyminiszter és John Kerry amerikai külügyminiszter. A kinai, francia és német külügyminiszterek hiányoznak, noha lehet, hogy Frederica Mogherini képviseli őket.:

De nem csak a németek. Az IAEA (International Atomenergy Agency, Nemzetközi Atomenergia Ügynökség) "nem tudja" igazolni (micsoda válogatott kifejezés az IAEA impotenciájára), hogy az irániak betartsák-e a szerződés atomfegyverre vonatkozó részét. Ami az IAEA ellenőzést illeti, annak munkáját az irániak nemcsak zavarják, helyesebben: nem engedélyezik az ellenőrzést. Ami magát az IAEA-t illeti, annak a szerepe az iráni atomügyben több mint kétes, inkább bűnösen hanyag. Az IAEA a felügyeletet nem kivitelezi és ezt úgy magyarázza, "az eszközeink nem elegendők". De nincs szó csak eszközökről. Az irániak szisztematikusan megakadályozzák az IAEA vizsgálatait, legyenek az katonai vagy kutató célú komplexek. Ez pedig annak ellenére történik, hogy az amerikai kongresszus kötelezi az elnököt (akkoron Obama), hogy elenőrizze azt, hogy "Irán nyiltan és bebizonyíthatóan, teljes mértékben végrehajtja a szerződés megegyezéseit". Mindezek ellenére a Nemzetközi Tudományos és Biztonsági Intézet (Institute for Science and International Security) folyó év augusztusi beszámolójában közli, hogy az IAEA a szerződés 2015-beni megkötése óta, nem látogatott meg egyetlen egy katonai komplexet sem! Mi ez, ha nem bűnös hanyagság? Az IAEA szisztematikusan elhanyagolja atomfejlesztés ellenőrzői kötelességét és az irániak rendre kihasználják azt. Ez az arculata az Iránnal kötött szerződésnek, mely szerint "Irán ismételten megerősíti, hogy Irán semmi körülmények között, sohasem fogja keresni, fejleszteni vagy beszerezni az atomfegyvert".

Mi tehát a teendő egy olyan szerződéssel, egy tömegpusztító fegyverrel kapcsolatban, melyet az iráni aláíró fél két álló éven át nem tartott be és a jövőben sem szándékszik betartani? Trump elnök nem akar e pókerjátéknak részese lenni, sem a szent békeszeretet nevében eltűrni az atomrakétákkal való fenyegetést, sem a kibicelést az iráni atomfegyver fejlesztésében. A történelem megismétli magát és Trump elnök átvette Winston Churchill szerepét, harc a politikai kétszinűség és a hódítani akaró dilettáns diktátorok ellen. A magukat jó politikusnak tartó személyek, a sajtó egy része és a nemzetközi békeszeretők spekulálnak és Trump politikát hibásnak, "béke" ellenesnek és veszélyesnek tartják és azt akarják elhitetni egy átlagpolgárral, hogy jobb mellénézni az észak koreai és iráni fenyegetéseknek, mert az a béke útja, mármint a "népidemokratikus" Észak Korea és az ayatullák Iránja?

Vannak olyan ellenérvek, hogy mi lesz evvel a szerződéssel és jövőbeni esetleges szerződésekkel abban az esetben ha azt Amerika annulálja, de a többi öt aláíró állam folytatja elkötelezettségét Iránnal szemben gazdaságilag és szemethúny Irán elkötelezettségeivel az atomenergiával kapcsolatban. Problémák tehát vannak, de azok semmi esetre sem indikációk arra, hogy Trump elnök és Amerika szintén játsza a hülyét. Kik azok, akik elég naivok ahhoz, hogy magukkal és másokkal elhitessék, hogy egy megerősödött Irán és Észak Korea hajlandóbbak lesznek egyezményekre? Ezek beteges gondolatok, az idő a múltban Hitlernek dolgozott, most Észak Koreának és Iránnak. További kérdés az, hogy a szerződés folytatásának támogatói képesek e garantálni az Észak Korea és Irán békés szándékait? A kétéves gyakorlat arra utal, hogy Irán egy percre sem tartotta be a szeződést és Észak Korea játsza a macho-t, tehát a felelet határozott nem! Az ilyen "garantorok" úgy az észak koreaiak mint az irániak szemében csak useful idióták (hasznos hülyék). Mi lett azon garantorok sorsa akik Hitler békés szándékaiban bíztak? Az árát nem ők fizették meg, hanem a II. Világháború 50 millió ártatlan áldozata. Kik azok a bátrak akik ezt a szerepet mégegyszer magukravállalják? Ilyen politikusok mellett a III. Világháború jó úton van és ez kell, hogy mindenkit aggodalommal töltsön el.