Richter Gedeon, Kiváló Ember, Magyar Zsidó Sors.

2012 április 19.-én avatták a 116 évvel azelőtt alapított (1901) Richter Gedeon Budapesten székelő gyógyszergyár debreceni biotechnológiai üzemét. A jelenlegi üzem befektetésének összege huszonöt milliárd forint, (k.b. száztízmillió US$, vagy 88 millió €), melyből a magyar kormány hozzájárulása másfélmilliárd forint, (k.b. hatmillió dollár, vagy 4.8 millió €), Nem kevés pénz, de gyakorlatilag az összbefektetés mintegy 4%-a csupán. Az 1901-ben alapított cég nemcsak Magyarország, de egész Európa egyik legnagyobb és legsikeresebb gyógyszergyára volt, jelenleg nagyobbára magánbefekitetők kezében van, mint azt az államki befektetés aránya is mutatja. Az ünnepélyes avatáson résztvett Orbán Viktor miniszterelnök, aki többek között a következőket mondotta: "A mindent túlélő, minden csapás után sikeresen újrakezdő Richter történetében megmutatkozik a magyarság története, annak a tehetséges, képzett, szorgalmas és kitartó embernek a története, aki eléri célját, bebizonyítja igazát és maradandót alkot". A miniszterelnök való pontossággal jellemezte a céget, melynek története valójában visszatükrözi a nem mindíg pozitív magyarság történetét, de mellőzte a főszereplő zsidó mivoltát, amit az avatáson jelenlévők mindegyike nagyon jól tudott. Kik azok akik számára ez a kuriózum (az alapító zsidó volta) kellemetlen? Hát igen, a nem mindíg pozitív magyarság, nem mindíg pozitív története, pláne, ha zsidókról van szó. A cég maga túlélte a Horthy korszakot, a nyilas brigantikat, a kommunistákat, de az aki a céget alapította azt zsidó volta miatt 1944 december 30.-án egy elmebajban kulmináló antiszemita briganti nyilas rendszer, tiszavirág életű véres uralmának utolsó perceiben, a rá jellemző kegyetlenséggel 72 éves korában, betegen, tolószékben a Dunába lőtt. A Dunába lövés magyar szabadalom, lásd Újvidék. Richter Gedeont megölték, de Richter tehetsége és életműve jóval túlélte a gyilkosait és patológikus álmaikat.

Richter Gedeon

Richter Gedeon Ecséd nevű, Heves megyei falucskában született, mely Hatvan és Gyöngyös között terűl el, 1872-ben, egy vallásos zsidó család gyerekeként. Szülei hamar elhaltak, anyja gyermekágyi lázban, apja cholerában. Hatvanban nevelkedet az Engel nevű anyai rokoncsaládnál. A Ferencesek gimnáziumában tanúlt, hol az évszázados könyvtár orvosi és gyógyszerészeti könyvek állandó, lehet, hogy egyedüli, tanulmányozója volt. A hatvani Kociánovich patikában gyakornokoskodik két éven át, majd huszonegyéves korában (1893) a kolozsvári (Cluj-Napoca) Babes-Bólyai egyetem diplomása mint kutató, majd a budapesti Királyi Tudományegyetem diplomáját szerzi meg mint gyógyszerész. Utána öt évre külföldre megy gyakorlatot szerezni. Magyar hazafias betegségben szenved, mint a magyarországi zsidók zöme és lelkes magyar zsidónak érzi magát, ezért 1901-ben hazatér szeretett szülőföldjére Magyarországra, patikát vesz magának az Ullői út 105 alatti "Sas gyógyszertárt" mely e néven funkcionál, napjainkig. és megalapítja a Richter Gedeon céget. Richter nem egyszerű gyógyszerész, hanem fantáziadús, tehetséges, vállalkozó szellemű, kellő tudományos és kereskedelmi felkészültséggel rendelkező személy.

A Sas Patika belseje.

Richter foglalkozni kezdett az ú. n. galenikus készítményekkel, melyek gyógyszerek és különféle anyagok olyan keverékei, mely komplexek elősegítik a gyógyszer felszívódást a szervezetbe. A mai modern farmakológiában ez gyakorlatilag egyenlő a farmakokinetikával és farmakodinamikával. Ezenkívűl, belsőkiválasztású (endokrin) hormonok állati szervezetekből való kivonatolásával és azok gyógyászti felhasználásával foglalkozott ezt "organotherapia" néven nevezte. 1907-ben a cégét kibővítette és megalapította Richter Gedeon Gyógyszergyárat Kőbányán, pontosabban Richter Gedeon Kémiai Gyárat, szerény harminc dolgozóval. Gyárának technikai felszerelései a lehető legmodernebbek voltak, amellett magasnívójú kutató laboratóriumjai biztosították termékei kiválóságát. Új gyógyszerek sorait állította elő és forgalmazta, "Hormogland Richter" néven. A galenikus készítményei leghíresebbje a digitalis kivonat, mely igen elterjedt a kardiológiában. Termékei kiválóságának biztosítására felállította az első magyarországi biológiai laboratóriumot, mely készitményei megfelelő standardizációját és minőségét biztosította. Sikeresen megoldotta 1930-ban a szteroid hormonok szintetikus összeállítását, majd 1941-ben kihozta az első szintétikus esztrogen hormont a stilbestrolt. Valójában kiérdemelte a Nobel dijat, de ki foglalkozott ekkor ilyesmivel? Richter megértette a gyógyszer patentírozás fontosságát és annak kereskedelmi értékét és mintegy száz gyógyszer patentje volt.

A Sas patika emblémája.

Richter megértette, hogy készítményei tömeggyártása és sikeres külföldi terjesztése egy kis országban nehéz, ezért tíz (!) leányvállalatot alapított külföldön és így biztosította készítményei népszerűségét, terjesztését és ellátását világszerte. Mindamellett maradt szülöhazájában, mint lelkes magyar zsidó, annak ellenére, hogy minden más lehetősége megadatott külföldre távozni és, noha utópisztikusnak hangzik, szakmai és gazdasági sikereit megsokszorozni. Bizonyára érezte a gyakori viharos és pusztító szelek zúgását és nem kerülte el figyelmét a féktelen antiszemitizmus és az egyre másra "megszavazott" zsidótörvények és zsidóellenes rendeletek. Két 'titl ohne mittel" cimmel rendelkezett, az egyik Magyarország legtöbb adót fizető polgára és a Horthy kinevezés mint "főtanácsos", melyekkel büszkélkedett, de valódi értékük a használt klozetpapirral volt egyenlő.

Az antiszemita szelek szégyenszemre hamarosan kifújták alóla a talajt. Senki sem gondolt Richterre hálával azért mert semmiből, saját verejtékével és zsenialitásával megalapította Magyarország első, legnagyobb, nemzetközi nívójú és elismert gyógyszergyárait, melyek ezreknek adtak munkát, megélhetést és osztatlan megbecsülést országának, mely azt tradicionális és féktelen antiszemitizmusa következtében, nem értékelte semmire azt a zsidók aki magyar családok ezreinek adott tisztes megélhetést. Aztán Richter kormányfőtanácsost is elkapta az antiszemita gépszíj. 1942-ben mint zsidó tulajdonost, esztelen és hálátlan magyar honfitársai élükön a neki is kitüntetést osztó Horthyval, kitiltották a semmiből felépített saját gyárából. Ez a rablóhad tenmagát becsületes és lovagias népnek tartotta. Bizalmas és becsületes alkalmazottai (szaknyelven strómanok) révén tovább vezette gyárát, otthonából.

Ez természetesen hamar szemetszúrt a lankadatlanúl éber antiszemitáknak és a szégyentelen magyar királyi ügyészség, fontosabb dolog akkoron nem lérv'en Magyarországon, büntetőeljárást folyamatosított ellene. Aztán 1944 december 30.-án, 19 nappal Budapest eleste előtt, a gyilkos rendszer vérszomjas nyilaskeresztes rablógyilkos csürhéje, akik éppen az úgy nevezett Kárpát Duna Nagyhaza építésén szorgoskodtak, számos hitsorsosával együtt, kiterelte a Duna partra és a tolószékben ülő, magával tehetetlen öregembert, "kormányfőtanácsost", a magyar gyógyszeripar megalapítóját, sorstársaival együtt, sokan közöttük öregek, nők és gyerekek, belelőtték a fagyos Duna háborgó vizébe. Richternek semmi nehézsége nem lett volna idejében külföldre távoznia és lelkes magyar zsidóságáért, életével és tehetségével felépített tulajdonával fizetett. Beteges vérszomj, értelmetlen gyilkosság egy nemzet részéről, mely szisztematikusan legyilkolja, vagy kegyesebb esetben, elüldözi legnagyobb fiait, főleg a zsidókat, de nem csak a zsidókat. Az úzus ismert, a lista hosszú, túl hosszú. Szégyen és örök átok a pusztitó nyilas fasiszta rendszerre és az azt előkészítő és megalapozó Horthy rendszerre, támogatóira és gyilkosaira!

Epilógus: A Szálasi féle magyar bitangokat nem érdekelte a betegek gyógyszerellátása, önmaguk szükségleteinek kivételével. Richter Gedeon nevű tolószékben közlekedő, golyóval átlőtt teste örökre eltünt a Dunában, de életműve a Richter Gedeon Kémiai Gyárak, elpusztíthatatlannak bizonyúlt, még a legtehetségtelenebb kommunista pártemberek számára sem. A rendszer, melynek a feje egy zsidóságát betegesen leplező (természetesen sikertertelenűl) kopasz és tömzsi zsidó volt, aki gyűlölte hitsorsosait és sok minden mást, a zsidó Richter örököseitől elvették a gyógyszergyárat (hivatalos kifejezés államosították, vagyis kvázi átment a munkásosztály és a nép tulajdonába) és, hogy semmi emlék ne maradjon az alapító "kapitalista" zsidó géniusz Richterből, "Kőbányai Gyógyszergyár"-ra keresztelték át.

Rossz indulat nélkűl lehet mondani, hogy a marxista gazdasági teóriákkal bőven rendelkező rendszer nem értett túlzottan az ekonomiához, beleértve a gyógyszergyár üzemeltetését, vezetését és a nemzetközi kereskedelmet. De még a rendszer összes laikussága sem volt elegendő a sikeres gyógyszergyár tönkretevésére. A Kőbányai Gyógyszergyár termeléséhez szükséges alapanyagokat, bármily kellemetlen is beismerni, mert ellentétben voltak a marxista-sztalista teóriákkal, a kapitalista külföldről kellett beszerezni. A rendszer csendben behódolt a megváltozhatatlanba, mely valójában kizárólagosan csak valuta kérdése volt, pecuniam non olet alapon, melyet, ha nehezen is, de sikerűlt összekaparnia egy kommunisták által ajnározott magyar-zsidó nemzetközi pénzember, Fekete János, segítségével. Ami az árú eladását illeti az nagyobb probléma volt. A Kőbányai Gyógyszergyárat senki sem ismerte és termékeit nem kereste. Ezért tehát a rendszer észbekapott, a gyár nevét, legalább is ami a külföldi kapcsolatokat illeti, visszaváltoztatták Richter Gedeor Kémiai Gyárra. Igy a gyógyszergyár visszakapta Dunába lőtt zsidó megalapítójának és tulajdonosának a nevét. Igy lett egy gyógyszerüzemnek két neve párhuzamosan, az egyik (Kőbányai Gyógyszergyár) honi, a másik, (Richter Gedeon) egy sokkal jövedelmezőbb általános külföldi használatra.

A Kádár rendszer alatt egy Virág Edit nevű pártvalakit delegáltak a gyár vezetésére, aki egy ritka és kellemes meglepetés volt személyével és tehetségével és hozzájárúlt a gyógyszergyár további sikeres fejlődéséhez, új gyógyszerek fejlesztésével, Cavinton (agyértágító és vérellátás javító) valamint fogamzásgátló tabletták. Virág nyugdíjbavonulása után sem sikerűlt a gyár fejlődését fékezni, vagy tönkretenni. Manapság, Richter Gedeon gyógyszergyár nagyobbára magánkézben van, a magyar ipar egyik bázisa és áruforgalma elérte az egymilliárd €-t, közel háromszáz milliárd magyar forint, vagyis a bekezdésben említett debreceni befektetés közel tizenkétszeresét.