Az Ottomán Birodalom sem örök

Minden ami túl nagy magában rejti a pusztulását, legyen az élõlény, mint az õsállatok, legyen az Birodalomnak nevezett államhatalom. Minden birodalomnak van kezdete, fénykora, hanyatlása és bukása. Halottakat feltámasztani nem csak, hogy nem lehet, kár is megpróbálni, mert nem fog sikerülni, sõt, ártalmas is lehet. A macedóniai birodalom (880 BC-148 BC), a mongol (1206 AD-1368 AD) a Perzsa (350 BC-1925 AD), a Római 27 BC-1453 AD) nem is beszélve az évezredekre tervezett náci harmadik birodalomról, mely tizenkét év után összeomlott, miután vérfürdõbe és rombolásba ragadta magával Európát, de nem csak Európát. E törvényszerûség vonatkozik a muszlim birodalmak különbözõ formáira is, annak ellenére, hogy a muszlimok szerint, ami egyszer muszlim az mindíg az marad. Az Ottomán birodalom, mely 1299 AD és 1923 AD között létezett sem kivétel és az említett évben összeomlott. Egy elmaradt vallásállam helyett egy modern szekuláris Törökország lépett az örökségbe Kemal Atatürk-nek köszönhetõen, aki vallás béklyóit különválasztotta az államhatalomtól. E modern állam volt az egyike azoknak az európai államoknak, amely sikeresen távoltartotta magát az átkos hitleri szövetségtõl és a II. Világháború pusztulásaitól, megóvván minden egyes zsidó polgára életét, még azokét is akire a németeknek sikerült kezet tenniük.

Közel nyolc évtizedes józanság után (szokatlanul hosszas jelenség egy muszlim államban) a 2003-as demokratikus választások eredményeként Recep Tayyip Erdogan lépett a török miniszterelnöki székbe. A ma 65 éves Erdogan hamar kezdett politizálni (1981), három párt tagja is volt, majd Isztambul polgármestere (1994-1998), míg a negyedik pártnak, a jelenlegi kormányzópártnak, az ú. n. Igazság és Fejlõdés (AKP) megalapítója és teljhatalmú feje lett 2001-ben. A párt egyik fõfeladata természetesen Erdogan politikai támogatása. Aztán jöttek a következõ négy éves választási kádenciák 2007-ben és 2011-ben és, hogy ezek sikerüljenek a török demokrácia fokozatosan kopott, noha Erdogan magát a demokrácia rettenthetetlen lovagjának tartja. Ehhez azonban nem elég, hogy pártja neve az Igazságpárt. Politikai ellenfeleit meghurcolja és bebörtönözi, a sajtószabadságot megnyirbálta és az alkotmányt fokozatosan átfaragták. A kormánybotot egyre jobban forgatja visszafelé az Atatürk által megfordított dogmatikus valláskereket, a valláspotentátokat és a remuszlemizálódás folyamatát kezdeményezi és támogatja. 2014-ben, hogy a választási kombinációkat megspórolja Törökország elnökének a székébe ült, a jelek szerint örökre. Azóta a miniszterelnököt maga választja és álmodik az Ottomán Birodalom feltámasztásáról. A halottak feltámasztása nehéz és veszélyes is lehet.

Recep Tayyip Erdogan.

Elsõsorban Erdogan veszélyes játékot folytat a kurdokkal, akik perzsa eredetû szunita muszlimok mint jómaga, de önállóságra törekednek. Igaz hogy hasonló bajaik vannak Iraknak, Iránnak és Sziriának is saját kurdjaikkal, de ez nem csökkenti Erdogan bajait. Erdogan aki eleinte szimpatizált az ISIS-el, gondolván, hogy befoghatja õket az Ottomán Birodalom szekerébe és masszív fegyverszállításokkal segítette õket. A szekuláris török napilap a Cumhuryet (köztársaság) 2015 májusi számában képeket közölt, melyek bozonyítják, hogy via török biztonsági szolgálat fegyverek lettek küldve Sziriába nagy mennyisegben, az ISIS számára. Erdogan személyesen bûnvádi eljárást adott be a lap fõszerkesztõje Can Dündar ismert ujságíró valamint a lap ankarai vezetõje Erdem Gül ellen. Erdogan nyilvános szónoklatban is fenyegetõzött, mondván “súlyosan fogja megfizetni az ügyet”. Igy is lett, az állítólag független török törvényszék Erdogan hatása alatt Dündart húsz évre ítélte “bizalmas értesülés kémkedésre való felhasználása” megokolással. Szerencséjére Dündar sikeresen Németországba menekült. A fegyver szallitast senki meg nem cafolta. Ez az Erdogan féle demokráciának nevezett valami. De Erdogannak hamarosa visszakoznia kellett,, mert az ISIS, legalább is szavakban, Törökországot is megfenyegette, hogy bekebelezi és csatolja az ISIS Kalifátushoz melynek a feje Abu Bakr al-Baghdadi és nem Recep Tayyip Erdogan. Mikor hároméves terroruralom után eljött az ISIS-nek a számadás ideje, melynek több részese volt, de nem Erdogan. A butáknak úgy mondják, hogy Islam jelentése béke. A tipikus bizonyíték erre az ISIS. Erdogan, csak teóretikusan vett részt az ISIS elleni harcokban, ugyanis éppen azokkal a kurdokkal volt elfoglalva, akik éppen az ISIS ellen harcoltak, Insallah, sikeresenr. Törökország lakosságának 11.3%-a támogatja a jihadistákat, vagyis kilenc millió török, nem vitás Erdogan jó munkát csinál.

A török határ szír oldalán lakozó szíriai kurdok voltak az egyetlenek akik számottevõ és megbízható ellenfelei voltak az ISIS-nek (hasonlóképpen az iraki kurdok), noha nem szimpatizáltak Bashar Assad-dal sem. Ami Erdogant illeti jómaga sem szimpatizált soha Assad-dal, de ez még nem volt elég ok arra, hogy a kurdok szövetségese legyen. 2014 szeptemberében az ISIS támadást indított a török határ közelében lévó kurdok ellen és Kobani város elfoglalásával akarta kiterjeszteni hatalmát a török határ teljes déli hosszában. Kezdeti sikerek után (félmillió menekült és a Kobani körüli falvak elfoglalása) a kurdok féléves küzdelemben, amerikai légisegítséggel, az ISIS-t leverték és menekülésre késztették. Ez alatt Erdodan, nem tudván kit is gyûlöl jobban, kétszínû politikáját folytatva a kerítésen ült. Egyrészt nem akarta, hogy az ISIS eljusson a török határig, másrészt azt sem akarta, hogy a szír kurdok gyõzzenek. Egyedüli dolog amit csinált: megakadályozta, hogy a törökországi kurdok szír testvéreiket támogassák katonailag, tehát hermetikusan lezáratta a határt. Allah Akbar! Inshallah, a kurdok gyõztek.

Mikor aztán az oroszok és az irániak is megjelentek a sziriai terepen Assad megmentésére, Erdogan, aki még miniszterelnöksége kezdetétõl Assad nyílt ellensége volt, csatlakozott az Assad megmentésére alakult koalícióhoz, természetesen a maga csalárd módján. Eleinte ugyan lelövetett a torök területrõl egy szíriai légitérben manõverezõ orosz harcigépet, de sikerült bocsánatot kapnia, legalább is egyenlõre. Erdogan uigyanakkor folytatja az Assad Sziriája ellenes politikáját. Nem tételezhetõ fel, hogy az okos és ravasz Putin, vagy akár a dogmatista irániak ezt nem tudják. Jóval az orosz, iráni, szír koalicióhoz való csatlakozása után, . 2018 márciusában törökök által finanszírozott “szabad szír hadsereg” mintegy 25.000 harcosa közösen a reguláris török hadsereg egységeivel menekülésre kényszerítették a kurd harcosokat a Sziria északkeleti részén fekvõ Afrin városát és körzetét elfoglaltak. A kõrzet 170.000 lakosának fele jobbnak látta elmenekülni. A furcsaság az egész ügyben az, hogy a törökök nem az ISIS-t zavarták el, hanem a kurdokat, akik elzavarták az ISIS-t, amellett nem szimpatizálnak Assad-dal Erdogan ellenségével sem. Ez a logika nehezen fogható fel, de ez tipikus és visszatérõ történése a közelkeleti és egyébb muszlim politikának. Azontúl az állítólag terrorellenes és "demokrata" törökök a kurd menekültek helyébe Törökországban levõ szír menekülteket telepítettek le, a keresztények számára bevezették a dhimmi-t (különleges adó nem muszlimok számára) és a yazidoknak választani kell a halál vagy iszlám között. Akarcsak a kozepkorban.

Erdogan sóvárgó szemei keletre tekintettek, ahol a kurdok laknak végig a 800 kilóméteres török határ alatt, Sziria északi részén. Mikor nemrégiben Trump elnök -kicsit elhamarkodva - elhatározta, hogy hazaviszi az északszír részen tartózkodó, mintegy kétezer fõnyi amerikai hadsereget, azt is mondta, hogy majd Erdogan (NATO tag és Amerika szövetségese) "megígérte" hogy róluk gondoskodni. A szíriai kurdok voltak az ameriaiak egyetlen megbízható szövetségesei, többek között az ISIS elleni sikeres küzdelmükben, Kobani-tól kezdõdõen, majdan 2017-ig döntõ szerepük volt az ISIS leverésében és fõvárosuk Raqqa elfoglalásában. .A kétezer amerikai katona a mintegy két és félmillió északsziriában lakó kurd számára a biztonságot jelentették és az elnök kijelentése érthetõen nem kis pánikot okozott a kurdok köreiben.

Trump úgy látszik nem tudja, hogy kutyára nem bizzák a szalonnát. De nem vett túl sok idõt Trump naivitása, mert kijelentette: “ha a törökök megtámádják az US szövetséges kurdokat, Amerika gazdaságilag tönkreteszi Törökországot”. Erdogan személyes szóvivõje Ibrahim Kalin nem maradt adós és büszkén kijelentette: “terroristák a ti (mármint az amerikaiak) szövetségeseitek és társaitok. Törökország terroristák ellen küzd és nem a kurdok ellen”. Most már csak olyan balekokra van szükség akik hisznek a nemes szóvivõnek. Ezek semmiesetre sem a sziriai kurdok, akiknek az amerikai lépés és az azt követõ szóváltás nem nézett ki túl biztatónak, már azért sem mert tudták, hogy az Afrint elfoglaló török horda a keletebbre fekvõ Manjib kurd város és környéke elfoglalására vonult fel, mely akciót csak a városban jelenlévõ amerikai és francia kontingens tartózkodása akadályozott meg. Ennek következtében úgy döntöttek, hogy az amerikait szövetséget a kurdok feladják és csatlakoznak Assad-hoz, aki leplezetlen örömmel ugrott az ajánlatra. A kurdok lépése igen sikeres volt, mert a Manjib elfoglalására felvonuló török kontingens visszavonúlt. Az amerikaiak még ki sem vonultak, a kurdoknak már új szövetségeseik és parancsolóik vannak, egy szebb jövõ reményében, az oroszok, az irániak és Assad.

Memento: Miután Obama elnök határozatának megfelelõen az amerikaiak jórésze elhagyta Iraq-ot 2014 kezdetén porondra lépett az ISIS ((Islamic State Iraq Syria/Levant, Kalifátus). Az amerikaiak által “kiképzett” és felfegyverzett iraqi hadsereg összeomlott . Mosul várost védõ 60.000 fõnyi jólfelszerelt hadsereg jóformán harc nélkûl adta fel a várost, elmenekült, hátrahagyva teljes fegyverzetét Az ISIS hadserege mindössze 1.500 fõnyi volt. Ezután következett Iraq és Sziria egyrészének elfoglalása, a Kalifátus kikiáltása és egy hároméves terroruralom. Mi lesz Sziriában az amerikai kivonulás után? Maradnak ugyan franciák, de mit fognak azok csinmálni? Iraq-ban ugyan marad egyenlõre kb., 5.000 amerikai katona, de azoknak, ahogy a dolgok kinéznek, rövidesen el kellesz hagyniuk Iraqot, az iráni befolyás alatt levõ iraqi parlament jövendõ határozatának megfelelõen. Ami marad az Erdogan Törörorszában az amerikai légierõ egységei. Erdogan-nal szövetségben lenni a fentebb mondottak alapján értéktelen.

Erdogan legalább is a saját szemében, megtestesítõje egy demokrata államférfinek, ugyanakkor a “harb al-Islam” (az iszlám kardja) szerepét is játsza. A demokrata szerepében nincs mit felmutatnia, de mint láttuk a harb al-Islam szerepben annál többet és lelkes támogatója a hamasznak. Párhuzamosan az izraeli követtel nemcsak, hogy a hamasz képviselõi is helyet kaptak Ankarában, de sokkal többre is vannak becsülve, mint valódi értékük. A múlt év szeptember 23.-án Erdogan kijelentette, küzdeni fog az “Izrael állami terrorja ellen mely a palesztinokat üldözi”, majd Jeruzsálem védõjének szerepében kijelentette, hogy “megvédi Jeruzsálemet az izraeli támadóktól”. Végeredményben ez viccnek sem jó, mert Erdogan egy európai állam elnöke, mely állam szerves tagja a NATO-nak és Amerika szövetségese.

Erdogan politikáját, bárnely szempontból is tekintünk rá a megbízhatatlanság jellemzi. Erdogan megjelenéséig. Törörszág egy szabad, demokratikus szekuláris állam volt, melyet Erdogan visszaiszlamizált, megszüntette a demokráciát, egypártrendszert (AKP, saját pártja) favorizál, politikai ellenfeleit meghurcolja és bebörtönzi, a sajtószabadságot megszüntette, a keresztényeket elnyomja és templomaikat bezárja. Ami a kurdokat illeti azoknak ádáz ellensége és nemcsak hogy elnyomja a saját kurd lakosságát (Törökország 80 milliós lakosságának közel egynegyede kurd), de elkezdte a sziriai kurdok üldözését is. Egy szomszéd muszlim állam, Sziria, területét (Afrin körzet) elfoglalta és eszében sincs visszaadnia Assad központi hatalmának. A körzet kurd lakosságát elzavarta és egy további hóditás tervezett (Manjib és körzete) mely az utólsó pillanatban lett meghiusitva, de kérdés, mennyi idõre? A végcél valójában a kurdok által lakott 800 kilóméteres északsziriai határsáv meghódítása volt. Erdogán eleinte masszivan támogatta az ISIS-t, de miután nem sikerült õket saját céljaira felhaszná;ni, hátat forditott nekik, de hajlandó támogatni a helyükbe esetleg belépõ terroristákat, mindaddig míg céljainak (álmainak) megfelelnek. Erdogan az aki NATO tag, Amerika szövetségese, ugyanakkor az oroszok szövetségese is, noha az amerikai és az orosz szándékok Sziria ügyében alapjában különbözõk.. A sziriai ügyben Erdogan szoros kapcsolatban van Iránnal és együtt tanácskoznak, hogyan kell megmenteni Sziriát, noha mindketten el makarják foglalni. Azonfelûl a szunni Erdogannak a siita irániaktól semmi jóra nem várhat, ha sikerül nekik Sziriában lábat vetniük. Erdogannak az is eszébe jutott, hogy a görög szigetek (mintegy ötszáz) részben az Ottomán Birodalomhoz tartoztak és kijelentette, hogy visszafoglalja azokat. A görögök nem lelkesedtek az ötletért és fegyveres ellenálást igértek, egyenlõre tehát döntetlen.

No és aztán, ami Izrael és Törökország kapcsolatait illeti, melyek Erdogan porondralépése elõtt több mint jók voltak, jobb nem ts beszélni.

GK