Blood and Honor. Kóros vérszegénység és becstelenség.

Folyó év február 9.-íkén szombaton Európa szemetei és antiszemitái (közös nominatív antiszemetek), mintegy két félezer német náci „turista” import, az európai szemétdomb további képviselõi, a német Die Rechte Party, Swedish Nordig Resistance, Club 28 Serbia, Ukrainian C14, valamint olasz és orosz nácisták képviselõi, megerõsítésként, csatlakoztak a háromszáz magyar nyilas testvér immár két évtizede rendezendõ fesztiváljáhoa, azon „áldozatúl” esett válogatott gyilkos fegyveres nyilas és náci katonák emlékére, akik Budapest oroszok általi elfoglalása elõtt (1945 február 13) sikertelen kitörési kísérlettel próbálkoztak, de, sajnos elkésve, a pokolba meneteltek.

Az ünneplõk ezévben két felvonulást is rendeztek Budán. Az egyiket, mintegy háromszáz náci-nyilas testvér a Széll Kalmán téren kezdte, ahonnan a közeli Városmajor parkba masíroztak, ahol megkoszorúzták az ottani elsõ világháború emlékére felallított „Tábori vadászok”-nak nevezett szobrot (Kisfaludy Stróbl mûve 1941). A nácinyilasok fütyülnek ugyan az elsõvilágháborús áldozatok megemlékezésére és a koszorút azért helyezték el erre a szoborra, mert az azon lévõ két katona egyike a nótórius Prónay Pál-ról, a rongyos gárda parancsnokáról lett mintázva. Prónay az említett kitörés kisérletnél eltünt. Ezenfelüli további ok a koszorúzásra, hogy a Városmajor parkban harcolt a hirhedt rongyos gárda maradványa, mintegy száz fõ, élükön Vannay László és Prónayval. Mindannyian a kitörési kísérletben elpusztultak. A népesebb parádé a németek részvételével volt a Kapisztrán téren, a vár elõtt, ahol a német náciführer önjelölt Matthias Deyda szónokolt és elmondta a tudatlanoknak és a csodálkozóknak, hogy Adolf Hitler a legnagyobb német államférfi volt és elmesélte, hogy ha nem fognak vigyázni, akkor az „ellenségük ismét megtámadja a szegény ártatlan németeket”. A célzás a zsidók, akik aztán lerohanják az egész Európát és a világot és megalapítják az ezeréves birodalmat. Igen, a békeszeretõ fasisztáknak öntudatosnak, óvatosnak és fõleg ébernek kell lenni. .

A budapesti egyenruhás, nyilaskarszallagos, bokacsattogtató és nácizászlókat lobogtató jobboldali csőcselék és elvtársaik, a vendég német és egyébb söpredék, sör és mámorittas nácik, szűntelenűl ünnepelik dicstelen őseiket, sajátmagukat és félremagyarázott nemzeti nagylétüket. Mivel semmiféle számottevő győzelmet felmutatni nem képesek a homályos és fõleg becstelen múltból, mindenféle gyászos eseményeket megpróbálnak glorifikálni., abban a reményben, hogy a gyászos valóságot már a feledés pókhálója fedi. Az egyik ilyen fesztivál a dicstelen múlt elfeledésére az említett bukott kitörési kisérlet melynek a dramatikus „blood and honor” elnevezéssel illetik. E jelszó talán a Templáriusok korában jól hangzott, ma paródia. Ami a vért illeti az az utóbbi évtizedekben fokozatosan felhígúl és egyre keveredik, ami pedig a becsületet illeti miféle becsületük volt vagy van azoknak, akik hazudtak, csaltak, loptak, fosztogattak, pusztítottak és beteges vérszomjukban a tömeggyilkosság mindenféle fajtáját szadisztikusan fotószallagon alkalmazták. Magyarországon milyen tisztességhez tartozott a honfoglalásban résztvett ezredéves zsidóság kipusztítása, a cigányok gyilkolása vagy talán a kunok kiirtása?

A kudarc unnepe.

Ez a cirkusz évente megismétlõdik 1998-tól kezdõdõen, úgylátszik akkor támadt fel a vér és a becsület, azelõtt nem volt. . Talán némi megelégedéssel kell konstatálni, hogy magyar részrõl mindössze háromszáz felvonuló moron nácinyilas volt, akik éltek „demokratikus” jogaikkal, noha nem voltak demokraták, nem is lesznek, de nyiltan a demokrácia ellenségei, akik az alkalomra várnak. Marad a megválaszolatlan kérdés, hogy mire jó ez parádé és mit nyer vele Magyarország? A kérdést sokszorosan súlyosbítja az, hogy a folyó évben két és félezer német nácii és egyebek is részt vettek a parádén. A német nácik orszságukban nem kaptak volna engedélyt egy ilyen felvonulásra és Hitlerajározásra, minek és kik azok akiknek meg kell köszönniük ezt a kedélyes véndéglátást? Sajnálatomra a felelõség megoszlik. A rendõrség azt hitte, hogy egyedüli feladata megakadályozni azt, hogy a nácinyilasok a várban rendezzék a fesztivált, azonkívûl a rendõrség asszisztált inkább, mint zavart, miután csak az ellentüntetõk ellen lépett fel, a kelletnél energetikusabban. Hibás a kormány minden egyes tagja, aki tétlenkedett és sajnálatomra, személyes szimpátiám ellenére Orbán miniszterelnök úr sem mentes a felelõsség alól, akinek egy szava elejét vette volna a cirkusznak. Tudom, nem lett volna könnyû. Egyébként szívélyesen üdvözlöm az e napokban Izraelben látogató Orbán minuiszterelnököt, aki ellenzéke, a „Demokrata Koalíció” meghatározása szerint „elment a zsidókhoz”. Welcome.

GK.