Egy muszlim gyilkos szentéavatása

A malmok gyakran alkalmazott ipari alkalmatosságok és igen gyorsan dolgoznak. Az egyedüli kivétel az a malom, mely nem ipari célokat szolgál, hanem az igazság malma. Ennek a munkateljesítménye vitathatatkanúl a leglassabb. Dominique Marcelle Hakim Ray 42 éves (szül: 1977) feketebõrû muszlim amerikai (2006-ban a börtönévei alatt muszlimizálódott és ekkor kapta a Hakim nevet) 1995-ben Alabama állam Selma városkájának (20-000 fõ) lakosa volt. Egy nyári napon, 1995 július 15.-én, a munkájába távozó Mrs. Harville otthonukban hagyta a Tiffany nevû 15 éves leánykáját és esetleges kiadási célokra 6 (hat) US$-t adott nékie. Tiffanyt élve, az anyja vagy mások, sohasem látták többé.

Tiffany csatlakozott Dominique Ray-hez és annak barátjához Marcus Owden-hez, akik számára nem voltak ismeretlenek, noha fogalma sem volt arról, hogy két hétpróbás gazemberrõl van szó. A környéki gyapottföldekre mentek, ahol a leánykát mindketten a legbrutálisabb formában megerõszakolták, majd Ray meggyilkolta. A szerencsétlen leány holtttestét városka melletti gyapotföldön elásták. A részletek Owden vallomásából derültek ki, aki részese és tanuja volt a nemi erõszakolásnak és a gyilkosságnak A leány az erõszakolás alatt az Istenhez rimánkodott, de úgy látszik a Mindenható éppen el volt foglalva, majd fenyegetõzött, hogy elmondja anyjának. Erre a kemény ellenállást tanusító leányt Ray késével háromszor a koponyán keresztûl fejbeszúrta, átvágta a csuklóját, ‎majd átvágta a nyakát és megölte. Nem felejtette el azt sem, hogy a leánykánál lévõ 6 US$-t magáhozvegye. Miután a holttestet a gyapottföldön elásták, visszatértek Selma városkába, hol Ray a leányát keresõ anyához ment és felajánlotta segítségét a kutatásban, sõt azt is felajánlotta, hogy plakátokat terjeszt, melyeken másokat is felkér, hogy segítsenek a kutatásban, sõt aljasságában anyagi jutalmat is ígért a sikeres megtalálónak. Tiffany tehát nyomtalanúl eltünt. Augusztusban egy gyapottmûvelõgéppel dolgozó farmer egy holttestre bukkant, mellette egy üres buksza. Nem volt nehéz megállapítani a holttest azonosságát és a patológiai vizsgálat leletei, igazolták az említett gyilkosság részleteit de a gyilkos egyenlõre ismeretlenségben maradt. .

Sem Ray, sem Owden nem voltak kezdõk gyilkosságban. 1994 február 4.-én otthonukban revolver lövésekkel megölték a 18 éves Ernest Mabin fekete amerikai fiút, aki nem volt hajlandó csatlakozni rablóbandájukhoz, úgyszitén lelõtték 13 testvérét Reinhard-ot aki véletlenûl otthon volt. Míg Tiffany esete egyenlõre talány maradt, röviddel utána az említett két fiú meggyilkolása miatt Ray és Owden életfogytiglani fegyházra lettek ítélve. Mint kiderült a börtönévei alatt Owden a Bibliát kezdte olvasgatni, látomásoktól szenvedett és a Mindenhatót kereste. Ami a látomásait illette, mely látomások a schizofrénia (trudathasadás) szimptómái is lehetnek, de ügyvédei szorgossága dacára, ez nem mentesítette Owdent a büntetés alól. Lassan, lassan Ray érezte, hogy nyakán szorult a hurok és, hogy magáról elterelje a gyanút, 1997-ben “tanuskodott” a leány meggyilkolása ügyében és megpróbálta, sikertelenûl, másra kenni a dolgot. Owden-nek ismételt spirituális rohamai voltak és az egyik ilyen folyamán tanuságot tett a történtekrõl, vagyis mi és hogyan történt Tiffanyval. Rayt ismét törvényszék elé állították, mely 1999 februárjában halálos itéletet hozott ellene nemi erõszakolás és rablógyilkosság vádjával..

A gyilkos és a védõangyala.

Ray aki gondolkodás nélkûl, állatias kegyetlenséggel csak úgy legyilkolt három fiatal lelket, messze volt attól, hogy hõs maradjon, mikor saját tyúkszaros életérõl volt szó, gyáva volt, megijedt és húsz éven át mindent elkövetett ügyvédjei segítségével, akik minden valós és kitalált állításokkal (apukája nem szerette, anyuka elfoglalt volt, Ray elemista volt mikor szülei elváltak a papa szerelmi afférja következtében, az érzelmi fejlõdésében sértett Ray nem volt képes felfogni azokat a gyilkosságokat és egyébb bûnöket melyeket elkövetett) a kivégzést halogatták. Az sincs kizárva, hogy muszlemizálódása révén támogatást, megértést és szánalmat keresett maga iránt, hisz muszlimoknak szabad gyilkolni, csak attól függ kit? Hitetleneket bizonyára.

Mikor már minden hurok szorúlt, akkor Ray és ügyvédei újabb halogatási taktikát eszeltek ki. Az amerikai törvények szerint a kivégzés folyamata alatt megengedett egy keresztény lelkész jelenléte a kivégzésnél az uitolsó “kenet” szolgáltatására, lelkész aki egyuttal a börtön alkalmazottja is. . Egyébb vallású bûnözõk, legyenek azok muszlimok, vagy más vallásúak, nem részesülhetnek saját vallásuk illetékesei által adott utolsó “lelki” segély szolgáltatásában. Ray ügyvédei kisütötték, hogy a mélyen muszlim vallásos érzelmû védettjük ennek következtében az Elsõ Alaptörvény (First Amendment) szempontjából súlyos vallási megkülönböztetés áldozata és beadványukban követelték egy muszlim vallási méltóság, egy imám, jelenlétét az ítéletvégrehajtás folyamata alatt. Az általuk proponált önkéntes e szent célra Yusef Maisonet a “Béke Mecsete” imámja volt, aki már hosszú évek óta Ray lelki szükségleteinek börtönbeli tanácsadója és tanítója arra, hogy kell jó muszlimnak lenni. Egy további beadvány az volt, hogy az elítélt nem intravénás anyag beadásávál, hanem nitrous oxide gáz inhalációval akarta az ítélet végrehajtását. A törvényszék a beadványokat elutasította és az ítéletet február 7.-én végrehajtották. Az imám egy szomszéd szobából ellenõrizte az ítélet végrehajtását és igazolta, hogy a háromszoros gyilkos mint hithû muszlim halt meg, ökölbeszorított kézzel, miközbenb mutatóujja az egekre mutat, szimbolizálva, hogy Allah egyetlen. Kegyetlenségének áldozataira senki sem emlékezett vagy gondolt ilyen részletességgel, noha ártatlanok voltak.

Amerika muszlimjai, de nem csak a muszlimok, hanem a liberális jólelkek is, mindent megtettek ennek a megáltalkodott kéj és rablógyilkos megmentésére. A CAIR (amerikai-iszlam viszonyok) vezetõségének és Ali Massoud-nak szimpátiája elveszett a gyilkosra és odáig merszkedtek, hogy hamisan a diszkrimináció riadóját fujják egy muszlimot ért jogfosztások láttán és az illetékeseket iszlám ellenességgel vádolják. Ami ezeket a szenteket illeti a valóbani áldozatok, három fiatal és családjaik, nem részesültek semmi szimpátiában. Linda Sarsour, aki minden karban szanál, az amerikai “liberális asszonyok” (Trump ellenes) felvonulásának egyik fõszervezõje és eminens antiszemita kijelentette, hogy “a muszlim imám jelenlétének nem engedélyezése, a halálbüntetést még kegyetlenebbé teszi”. Linda a muszlim terror áldozatainak esetében, sohase volt ennyire gondoskodó és fínomlelkû. Megható humanizmus. Sarsour azonnal jótékonycélú pénzgyüjtést kezdeményezett a gyilkos céljaira, hasonlóképpen mint a zsidó temetõ sirköveinek lerombolása, vagy Ohio-ban Rahma szomáliai muszliom asszony esetében, aztán, mint a múltban, a pénzt elorganizálja. De necsak muszlimokat említsek:. David French ügyvéd a National Review napilap neves ujságírója az élet utolsó pillanatának vigasztalására. Ki vigasztlata a az elpocsékolt három fiatal életet? Bizonyára nem Dominique Marcelle Hakim Ray a gyilkos, a brutális erõszakoló és rabló. Az , hogy muszlim volt vagy sem, az nem enyhító (sem súlyosbító) körülmény.